Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Török Gyöngyi: Egy 15. századi imádságoskönyv a hónapképek és a magyar szent királyok ábrázolásával
nemcsak a realisztikus részletek iránti érdeklődés jelentkezik, de többfigurás jelenetek is előfordulnak, sőt ezek minden keretelés nélkül, kódexünkhöz hasonlóan a lap alján találhatók csekély, legtöbbször domború talaj-jelzéssel.^ További hasonlóságot jelent a lavírozott rajz technikája, amely az ábrázolásnak kötetlen hatást kölcsönöz, a stílus azonban eltérő. A regensburgi kalendárium május hónap illusztrálásánál a nyugaton is általános udvarlási jelenetet mutatja, míg kalendáriumunkban a jelképes, bizánci eredetű, gyógynövényeket tartó ifjú látható.25 Ez a szimbólumokhoz ragaszkodó konzervativizmus mindig azoknál a hónapoknál jelentkezik, ahol az interieur, vagy a többfigurás jelenet bonyolultabb megoldását akarja kikerülni a miniátor. így januárnál a kétarcú Janus figuráját látjuk, amely á nyugati kéziratokban a 14. században volt gyakori, áprilist a kulcsot és virágot tartó ifjú jelképezi.^ A tavasz kezdetének szimbólumai közül az április hó etimológiai magyarázatául szolgáló kulcs ábrázolása ikonográfiái ritkaságnak számít. Április és május hónapoknál a hónap "attribútumait" tartó két ifjú motívuma alig tér el egymástól, mégis a más kosztüm és színezés elegendő különbséget biztosítanak. Kalendáriumunk ikonográfiái érdekessége, a nem cselekvő figurák hónapokat megszemélyesítő, antik örökséget követő hagyományának és a munkaábrázolások realisztikus motívumának keveredése A kalendáriumképek mestere nem azonos ugyan az imakönyvben található dedikációs kép miniátorával, az ábrázolások azonban egy hasonló felfogású művészeti központra vallanak.^ A rajzok datálásához és sti- láris orientációjához támpontul szolgálnak egy korábban bajor munkának tartott, de újabban bizonyítottan Nürnbergben készült kézirat toliraj- zai 1425-ből.Jól látszik, hogy ebben az időszakban itt alakultak ki azok a cseh forrásból táplálkozó zömök és kerekded figuratípusok, amelyek kódexünkben is megtalálhatók. Meglepő azonosságot mutatnak a kosztümök és az arctípusok is. A rajzi fogyatékosságok kalendáriumunkban nem a munkát végző alakoknál jelentkeznek, hanem a zodiákus-jegy bemutatásánál, ami arra mutat, hogy készítőjük sokkal inkább a jelenetes elbeszélő stílusban volt otthonos.^ 282
