Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Török Gyöngyi: Egy 15. századi imádságoskönyv a hónapképek és a magyar szent királyok ábrázolásával
Az egész oldalas miniatúra a kézirat végén (142v) a magyar szent királyok ábrázolásával, az eredeti program kiegészítésének tűnik, hiszen egy üresen hagyott folio után másolta be a kódex scriptora a kölni zarándoklatokhoz kapcsolódó betlehemi háromkirályokhoz szóló könyörgéseket, valamint Szent István király offíciumának részleteit. A kettő közé, a Szent István officium szövegével szemközti oldalra festetté a miniátor a három magyar királyt ábrázoló képet. A minitúra és a szövegrész szoros tartalmi kapcsolata megengedi azt a következtetést, hogy ez a díszítés egy második megrendelő, valószínűleg egy magyarországi zarándok számára készült. Kérdés marad, hogy a kódex miniátora honnan vette a három magyar király ábrázolásához az előképet, és a miniatúrát hol és mikor festette bele. A datálás kérdése látszik a legkönnyebben eldönthetőnek. Az ábrázolás a kódex többi díszítésénél alig valamivel lehet későbbi, és az 1430-as évek stílusának megfelel. A kivitelezés színvonala azonban jóval gondosabb a többi illusztrációnál, ezt nyilvánvalóan egy tehetségesebb miniátor készítette. Ritka jó állapotban maradt meg a háttér azuritja, amely festékről tudjuk, hogy az aranynál is drágább volt. A pázsit, a haj és szakáll finom ecsettel történt aprólékos megfestése mellett a miniátor az arcok plasztikusságát a fehér festék utólagos felrakásával érte el. A miniatúra táblaképi hatását nemcsak a mélységet érzékeltető keret, de az is nagymértékben fokozza, hogy a körülötte jócskán üresen maradt oldalt semmiféle indadíszes keretelés nem tölti ki. A miniatúra a kódexfestészet ismert emlékei között a szövegtől és az iniciálé kötöttségeitől függetlenül először mutatja egész oldalas ábrázolásban a szent királyokat. A magyar szent királyok együttes ábrázolásának az egyetemes uralkodói ikonográfiában gyökerező előzményei vannak. A jól sikerült kompozíció a három figura csaknem félkörös felállításából adódik. Ilyen megoldást, hasonló allásmotívumokat és gesztusokat találunk azon a rajzon is, amely Palaiologosz Jánost, Zsigmondot és Pomerániai Eriket örökítette meg az 1424-es királytalálkozón. A bal szélső figura jellegzetes Zsigmond-kucsmát visel, akárcsak kódexünkben Szent Imre.-^ 283