Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Körmendy Kinga: Egy 1432-ből származó imádságoskönyv magyar vonatkozásai

JEGYZETEK

1. KUCERA, Matúá: Ikonográfia Slovenského kalendára z r. 1432, in: Zbornik Filo- zofickej Fakulty Univerzity Komenského, Historica XXVI, 1975, 97-134. Uő.: Iconography of a Slovak Calendar from the Year 1432, in: Studia Historica Slo- vaca, IX, 1979, 11-40.

2. Kódexek, nr. 101. TÖRÖK Gyöngyi: A középkori magyarországi könyvfestészet, in: Kódexek, 41. és 124. (nr. 101.)

3. A részletes kodikológiai leírást terjedelme miatt német nyelvű tanulmányban szándékozom közölni.

4. A középkori naptárszámításokhoz alaptájékozódást nyújt SZENTPÉTERY Imre: Ok- levéltani naptár. Dudapest, 1912. (Reprint 1974.) Történeti áttekintést is ad KNAUZ Nándor: Kortan. Budapest, 1876.

5. HAIMERL, Franz Xaver: Mittelalterkichc Frömmigkeit im Spiegel der Gebctbuchli- teratur Suddeutschlands. München, 1952. (Münchener theologische Studien I Historische Abteilung, 4. Bd.) 77-78.

6. Dr. Elisabeth KLEMM (München, Bayerische Staatsbibliothek) hívta fel a figyelmemet arra, hogy a kódex 28r-31v levelén olvasható Mária-ének Konrad von Haim- burg Crinale címen ismert műve. Vö. Die deutsche Literatur des Mittelalters. Verfasserlexikon. Lfg. 1. Vcrfasserlexikon des deutschen Mittelalters. Hrsg v. Karl LANGOSCH. 5. Bd. Berlin-Ncw York2, 1985, 183, 186.

7. GROTEFENO, Hermann: Zcitrechung des deutschen Mittelalters und der Neuzeit, II/2. Hannover-Leipzig, 1898, 180, 185.

8. Uo. 172.

9. Uo. 135.

10. Uo. 114.

11. Uo. 65.

12. Uo. 84.

13. Lectionarium chori de sanctis O.P. Norinbergense inter 1423-1456. Debrecen, Ref. Kollégium Nagykönyvtára R 522, R 519. In: RADÚ, Libri liturgici, 422-423. A 14 segítőszenthez 15.-ként gyakran hozzáfűzték a helyileg különösen tisztelt szentet. Lexikon für Theologie und Kirche. Begründet von Michael BUCHBERGER: Hrsg, von Josef HÖFER, Karl RAHNER. 1-14. Bd. Freiburg, 1957-1967. (=LfThK) 7, 1051. Az imádságoskönyvben a következők alkotják a 14 segítőszent csoportját: "Georgius, Blasius, Erasmus, Pantaleon, Vitus, Christophorus, Dionysius, Cyriacus, Achatius, Magnus, Eustachius, Egidius cum Margaretha, Barbara, Katherina." (f. 97v.)

14. A Szent Lándzsa az a fegyver, amivel átszúrták Krisztus oldalát. Ereklyeként tisztelték. A német-római császárok koronázási jelvényeikhez sorolták, és így vitte Prágába IV. Károly 1350-ben. Ezért VI. Ince pápa Németország és Csehország számára a Szent Lándzsa tiszteletére ünnepet engedélyezett, amelyet húsvét nyolcadának péntekére helyeztek. A Szent Lándzsát 1424-től Nürnbergben őrizték. Erre való emlékezésül erősítette meg V. Márton pápa 1423. december 31-én Németország számára az ünnepet. A fent idézett nürnbergi lectionariumok semiduplexnek jelölik az ünnepet. Ld. 13. jegyzet, valamint LfThK, (13. jegyzet) 6, 791-792.

15. KIRÁLY Péter professzor megvizsgálta a szláv nyelvű bejegyzéseket, és véleménye szerint azok cseh elemeket is őrző szlovák nyelven íródtak. Erre utalnak a cseh nyelvtől eltérő, bejelölt változatok a f. 127v-on: "Dayse panu bohu k

270