Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Wehli Tünde: A wolfenbütteli zsoltároskönyv könyvfesztéseti szempontból
kifestése.A francia kódexfestészetet ez idő tájt az élénk kék és rózsaszín más színekkel szembeni túlsúlya jellemezte. E színek mellett kedvelt volt még a szürke és a világos barna is. A vörös, a zöld és az arany csak kisebb felületeken juthatott szerephez. A fehéret leginkább az iniciálék és a képek háttereinek díszítésére használták, a fekete az arcok belső rajzain és a körvonal funkciójában érvényesülhetett. A festett felületek homogének, a francia festők ekkoriban nem szívesen éltek az árnyalás lehetőségeivel. A francia festéstechnikát igen távolról követi a wolfenbütteli psalterium. Mestere inkább a német gyakorlathoz igazodott. A kódex stílus szempontjából is legtanulságosabb része az 1. zsoltár kezdőbetűje. A betű két sajátos vonására kívánjuk felhívni a figyelmet. Egyfelől szembeszökő a betűszár rácsmotívuma végeinek merész megnyújtása, mely egyértelműen a Zackenstil hatásáról tanúskodik. Másrészt, jellegzetes az iniciálé figuráinak rajzolásmódja. Jellemző például Krisztus és Dávid öltözetének szaggatott kontúrja. A feszesen merev, ugyanakkor lendületes vonalvezetés különösen az önállóan libegő, kagylószerűen szétterülő redőkön; Krisztus bal karján és Dávid király jobb oldalán szembetűnő. A redővetés és a redőjáték a Zackenstil ismeretének újabb bizonyítéka. A wolfenbütteli zsoltároskönyv ikonográfiájának, ezen belül motívumainak elemzése és a stílusvizsgálat alapján válaszolnunk kell arra a kérdésre, hogy hol és mikor illuminálták a kódexet. Hol és mikor találkozhattak a benne fellelhető elemek és sajátosságok. Feltételezésünk szerint a wolfenbütteli psalterium egy késő román tradíciókkal rendelkező német műhelyben készült. Mégpedig egy olyan műhelyben, amely a 13. század második- és harmadik negyedét meghatározó Zackenstil eredményeit is hasznosította. Leginkább egy szász-thüringiai műhellyel számolhatunk. A psalterium festője előtt minden bizonnyal egy 13. század közepi francia mintapéldány feküdt. Ezt az alappéldányt másolta saját műhelytradícióinak, egyéni tanultságának és képességének megfelelően a miniátor. A kódex könyvfestészeti szempontból a közepes átlagot képviselő munka, ezért pontosabb lokalizálásához legfeljebb egy szerencsés 256
