Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Körmendy Kinga: 15. századi eszmetörténeti kérdések az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár Ms II. 7. jelzetű kódexében
lehető leggyakoribb szentáldozását szorgalmazta. Tanítását az 1388-as prágai zsinat elutasította, 1389-ben Mattheus de Cracovia akkori prágai magiszter De conflictu rationis kezdetű traktátusa Matej z Janova nézetei ellen irányult. 1391-ben Jan z Jenátejna prágai érsek rehabilitálta Matej z Janova tanítását, és megengedte, hogy a világiak annyiszor járuljanak az Úr asztalához, ahányszor óhajtják.15 Matej z Janova 1378-1381 között Párizsban tanult, innen a magister Parisiensis elnevezése, ahol a via moderna a szellemi irányítás megszerzéséért küzdött a via antiquával, azaz a nominalizmus a skolasztikus hagyományok képviselte arisztotelészi realizmussal. Az Oxfordon és Párizson keresztül érkező nominalizmusnak Matej z Janova munkásságában és nézeteiben nem találni nyomát. Ő Párizsban a via antiqua nyomán Aquinói Tamás elképzeléseit tette magáévá.1^ Az Eucharisztia iránti tisztelete mély lelkiségre utalt, de nem volt mentes az érzelmi túlzástól. Nézeteiben az egyház lényegét szerette volna megvalósítva látni a megújított intézményes egyházban.17 Pártfogói is az egyetemes zsinat eszméjének hívei voltak.11* A megváltozott egyházi és politikai viszonyok között azonban gondolatai más irányba indították el követőit. A prágai egyetem az 1360-as évektől a nominalizmus egyik erőssége volt. 1386-ban Vencel király a cseh náció érdekében beavatkozott az egyetem életébe, amire tiltakozásul a többségükben német anyanyelvű tanárok elhagyták Prágát.1^ Wiclif tanai nyomán az elkövetkező évtizedek szellemi mozgalmait már Húsz János irányította. Húsz tanításában nem szerepelt a két szín alatti áldozás kérdése. Amikor Konstanzban értesült, hogy Jakoubek ze Stríbra prédikációi nyomán a husziták megoszlanak, az egység érdekében kezdte csak védeni az új tanítást. Jakoubek ze Stfíbra tevékenységével 1415-1419 között foglalkozott a konstanzi zsinat, elítélően. A bázeli zsinaton a prágai artikulosok kapcsán újból előkerült a probléma, és 1433-ban Jan Rokycana arra hivatkozott, hogy kb. 25 évvel ezelőtt a prágai egyházban magister Matthias Parisiensis (Matej z Janova) ajánlotta ugyan a kehely használatát, de Jakoubek ze Stríbra szorgalmazta leginkább.^ 189
