Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Körmendy Kinga: 15. századi eszmetörténeti kérdések az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár Ms II. 7. jelzetű kódexében
ratifikáltatása a bázeli zsinaton, illetve a cseh országgyűlésben 1436- ban, illetve 1437-ben. A katolikus egyház a prágai kompaktátákban a két szín alatti áldozást engedélyezte a világi hivők számára. Jan Rokycanát 1435-ben a cseh országgyűlés Prága érsekévé választotta, de ezt Róma soha nem erősítette meg. Ennek ellenére tényleges érsekként tevékenykedett. 1437-1448 között az ún. cseh testvérek irányzatának hívei elűzték Prágából, mivel Rómához való közeledéssel vádolták. Podjebrád György segítségével tért vissza, akinek királlyá választását 1458-ban hathatósan támogatta. A szintén kelyhes irányzathoz tartozó Podjebrád György cseh királlyá való megválasztása után politikai okokból úgy viselkedett, mintha az utraquista egyház Rómához való visz- szatérését támogatná. Ezért nem az eretneknek tartott Rokycanával koronáztatta meg magát, hanem Mátyás királytól kért két magyar püspököt, akik Vencel koronáját a fejére tették, azzal a feltétellel hogy helyreállítja a katolikus hit egységét a cseh korona országaiban, és küzd az eretnekség ellen.^ Podjebrád György ezt az ígéretét nemcsak vallási meggyőződésből, hanem politikai kényszerűségből sem tartotta meg. Hatalmát csak Csehországban tudta érvényesíteni, mivel eretneknek tartották. Morvaországban Habsburg támogatásra számítva álltak ellen, Sziléziában Szász Vilmosra és a Szentszékre támaszkodtak. Legtovább és legkeményebben Boroszló szállt szembe Podjebrád Györggyel. II. Pius ezt a konfliktust arra használta fel, hogy Boroszló megnyerésével rávegye Podjebrád Györgyöt egy török ellenes hadjáratban való részvételre. Ezért legátusai révén igyekezett békét szerezni a két fél között. 1459-ben Hieronymus Landót és Franciscus de Toledót Prágába, illetve Boroszlóba küldte, és sikerült 3 év alatt a boroszlóiakkal elismertetni Podjebrád Györgyöt uralkodójuknak. Podjebrádnak a német császári korona elnyeréséhez feltétlenül szüksége volt a pápa támogatására, ebben azonban Rokycana már nem állt a király mellé. így II. Pius 1459-ben Vaclav z Krumlovát nevezte ki mind a katolikusok, mind a kelyhesek adminisztrátorává. Podjebrád Györgynek ezt hallgatólagosan el kellett fogadnia, mivel katolikus alattvalóira tekintettel kellett lennie. A diplomáciai erőfeszítésekkel 186
