Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Körmendy Kinga: 15. századi eszmetörténeti kérdések az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár Ms II. 7. jelzetű kódexében
"Cum pars compacturae posterior fuerit deperdita, hunc defectum reparari fecit anno 1948". \z egykorú kötéshez hozzátartozott egy rubrikálat- lan és befejezetlen (elrontott) pergamenlap is. (Ps. 33,7-34,4.) A kódexet nemcsak formailag oszthatjuk ketté a két másoló kéz alapján. Tartalmilag is két eszmei egységet képez az 1-338. és a 339-358. oldalakra másolt anyag.Az első részben a 15 század 60-as éveinek eszme- történeti kérdései szerepelnek, a második rész a század első harmadának gondolatait tükrözi. A kötet terminus post quem-jét a legkésőbbi mű, Franciscus de Toledo Jan Rokycanának írt levelének dátuma adja: 1460. febr. 10. Ezt a művet vesszük a kódex első részébe, az 1-338. oldalakra másolt szövegek eszmetörténeti vizsgálatához kiindulópontnak. A levél címzettje a cseh kelyhes egyház -érseke, Jan Rokycana, aki közel negyven évig meghatározó egyénisége volt a huszitizmus mérsékelt, ún. utraquista irányzatának. A világi hivők (laikusok) két szín alatti áldozását az ősegyház gyakorlatára való hivatkozással a nézetei miatt Prágában menedéket talált német származású Petr Drázdan vetette fel. 1414-ben Jakoubek ze Stfíbra (Jacobus de Misa), Húsz utóda a Betlehem kápolnában már azt tanította, hogy az Oltáriszentséget két szín alatt (sub utraque specie) kell kiszolgáltatni nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is. A konstanzi zsinat 1415. jún. 15-én ezt a tanítást is, mint Húsz tételét elítélte, bár nem tőle származott. A husziták ettől kezdve ragaszkodtak a kehely használatához. A prágai egyetem 1417- ben elfogadta Jakoubek ze Stríbra nézetét. Hosszú és szerteágazó vitát folytattak továbbra is azonban a magiszterek a mise formájáról, a szentségek kiszolgáltatásának módjáról, a Szentírás magyarázatáról. A kelyhesek a radikálisabb taboritákkal szemben 23 pontban foglalták össze álláspontjukat. Ezek közül csak néhány tért el lényegében a katolikus egyház tanításától. 1421-ben négy cikkelyben (artikulusban) foglalták össze vallási és politikai programjukat, amit az 1421. jún. 3-án Caslavban tartott országgyűlésen is elfogadtak. Ez gyakorlatilag a kelyhes egyház fölényét biztosította a többi huszita irányzattal szemben. Jakoubek ze Stfíbra halála után (1429) Jan Rokycana lett a kelyhesek vezető tekintélye. Az ő nevéhez fűződik az ún. prágai kompaktáták 185
