Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Holl Béla: Jodocus Clichtoveus Elucidatoriuma és a magyarországi himnusköltészet európai recepciója

JEGYZETEK

1. MA5SAUT, Jean-Pierre: Josse Clichtove, l'humanismo ct la réformc du clergé. Tome I—II. Paris, 1960. (Bibliothüque de la Faculté de Philosophie et Lettres de l'Université de Liege. Fascicule CLXXXIII.)

2. APPONYI Sándor: llungarica. Magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok, I—II. Budapest, 1900-1902, nr. 105., 113., 133., 134., 135., 1620.

3. SÖRÖS Pongrác: Adatok fclsőszelestei Gosztonyi János püspök életéhez, in: Religio, 1909. (Öt folytatásban.) - ECKHARDT Sándor: Magyar humanisták Párizsban. Budapest, 1929. (Minerva Könyvtár 19.) - GÁBRIEL Asztrik: Gosztonyi püspök én párizsi mestere, in: EPhK 1936, 15-29. - Uő: Várdai Balázs a humanista Párizsban, in: EPhK 1942, 26-40. Uő: Korábbi eredményeit összegezte a magyar diákok párizsi egyetemjárásáról írt legújabb művében: The University of Paris and its Hungarian students and masters during the reign of Louis XII and Francois Ier. Notre Dame / Indiana 1906.

4. Gosztonyi hivatali pályájáról: BŐNIS, Jogtudó értelmiség, 312., 314-315., 317- 310., 324. Egyházi tisztségeiről: K01LÁNYI Ferenc: Esztergomi kanonokok, 1100- 1900. Esztergom, 123-124.

5. I.m. (3. jegyzet, EPhK 1936 .) 16 skk. Gosztonyi párizsi tartózkodásának megközelítően pontos idejére Clichtoveusnak abból a terjedelmes leveléből lehet következtetni, amelyet Gosztonyinak az általa feltett kérdésekre 1517-ben válaszul küldött. A levél jelzete: OSZK, Cod. Lat. 340. Vö.: Kódexek, 169.

6. Monumenta rusticorum in Hungária rebellium anno MDXIV. Ed. Victor KENÉZ, Ladislaus S0LYM05I. Red. Geisa ÉRSZEGI. Budapest, 1979, 202.

7. ECKHARDT i.m. (3. jegyzet.) 12.

0. GÁDRIEL i.m. (3. jegyzet, EPhK 1942.) 32.

9. Az egyes kiadások könyvészeti adatai megtalálhatók: RMK III. - A velencei 1502-i Breviárium Strigoniense egyetlen példánya: OSZK RMK III 112/b.

10. Elucidatorium, f. 190v. - Vö.: WEISBEIN, Nicolas: Le Laudes crucis attollamus

de Maitre Hugues d'Orléans dit le Primat, in: Revue du Moycn Age Latin, 1947, 5-26. - Weisbein figyelt fel arra (i.m. 20. p.), hogy Clichtoveus a Szent Kereszt-sequentia 2. strófájaként közöl három olyan sort, amely egyetlen, általa ismert középkori kéziratban sem található: Nam in cruce triumphamus / Hostem ferum superamus / Vitali victoria. A Weisbein számára rejtélyes három sort Clichtoveus a Missale Strigoniense-ből vette; a strófa valamennyi 1490 utáni nyomtatott kiadásban megvan. Ez viszont azt jelenti, hogy az Elucidatoriumban a francia eredetű Laudes crucis attollamust is magyar forrásból közölte.

11. RMK III 10., 45., 61., 179.

12. TÁRNÁI, Irodalmi gondolkodás, 00-07. (Az idézet a 01. lapról.)

13. Elucidatorium, f. 57.

14. Elucidatorium, f. 65v.

15. Elucidatorium, f. 49.

16. Elucidatorium, f. 195v. - Csanád Béla fordítása in: László király emlékezete,

30-33. - A sequentia szövegét legutóbb Török József közölte (a kritikai problémák megoldása nélkül) in: Athleta Patriae, 155-150.

17. WEISBEIN i.m. (10. jegyzet.) passim. - Vö.: SZÖVÉRFFY, Joseph: Hymns of the Holy Cross. An annotated edition with introduction. Brookline - Leyden, 1976. (Medieval Classics: Texts and Studies 7.) 55-60. - MEZEY, Deákság, 141.

181