Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Holl Béla: Jodocus Clichtoveus Elucidatoriuma és a magyarországi himnusköltészet európai recepciója

18. WEISBEIN, Nicolas: La vie et l'oeuvre latiné de Maltre ilugues d'Orléans dit le Primat. Thöse pour le Doctorat de 1'Université de Paris, 1945.

19. WEISBEIN i.m. (10 jegyzet.) 17-19.

20. Uo. 15. (14. lapalji jegyzet.)

21. PALLÉR Gyula: A magyar nemzet története az Árpádok korában I. Budapest, 1099^, 172!, 452-453.

22. A Laudes crucis attollamus korai, gyors és általános magyarországi elterjedését jelzi egy másik hazai kontrafaktum, a Mira mater kezdetű Mária-ének is, amely a Pray-kódex 13. századból származó lapsz.éli bejegyzéséből, egy 14. századi zágrábi missaleból (MR 133) és az 1511-i nyomtatott zágrábi misekönyvből ismeretes. A szövegkritikai összevetésből kiderül, hogy ez az ének közvetlenül a Laudes crucis két utolsó strófa-párjából, annak is egy, a francia archetípussal közel rokon változatából készült, és független a Szent László-sequentia megfelelő strófáitól. - A hazai kontrafaktumoknak a francia mintával egyező dallamát közölte: RAJECZKY, Melodiarium, 271-274.

23. OANKÚ, Vetus llymnariuin, 173. (Corona sanctitatis), 175. (Regis regum), 105. (Novae laudis), 200. (Gaudent caeli), 211. (Corde voce), 239. (Plaude parens) p.

24. AH 4, 175. és 239.

25. AII 54, 35.

26. AH 55, 300. - Pálóczi-missale: OSZK, Cod. Lat. 359.

27. AH 52, 166; 4, 194.

28. AH 54, 260.

29. All 9, 207. - Vö.: TÖRÖK, A magyar pálosrend, 153.

30. A két himnusz azonos forrásokban található, és feltehetően egy szerző műve. - Vö.: TÖRÖK, A magyar pálosrend 122., 124.

31. CHEVALIER, Ulysse: Repertórium Hymnologicum, I-IV. Paris - Bruxelles, 1089- 1912.

182