Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Sarbak Gábor: A pálos Liber viridis

seknél bukkan fel 1462-ben, amikor II. Pius a monte-cassinóiakkal teszi jogközössé az olivetánusokat, valamivel később pedig IV. Sixtus a domonkosok és ferencesek összes kiváltságában részesíti az ágostonos remetéket: így jött létre az ágostonos remeték mare magnuma. A mare magnum elnevezés lett erre a típusra jellemző, és ezt vetítjük vissza a pálosok 1371-es nagy kiváltságlevelére. A communicatiónak, mint külön jogi intézménynek, ekkoriban megkülönböztető elnevezése nem volt, általában aeque principaliter, vagy absolute seu pariformiter kifejezések jelölik. A communicatio szó és a megfelelő tartalom első ízben 1519-ben

X. Leónál fordul elő.-’-5

A Copiae bullarum hasonlóan az Inventariumhoz nem volt jogi értelemben hiteles másolat, pusztán a rend vezetőinek használatára, munkájuk könnyítése érdekében készült, azonban olyan korban, amikor a szerzetesrendek privilégiumait sok - bár nem újkeletű - támadás érte. Gyöngyösi római éveinek idejére esett az ötödik lateráni zsinat (1512-1517) lefolyása, feltételezhetjük tehát, hogy pontosan ismerte az eseményeket. A zsinaton túlnyomó többségben vettek részt az itáliai prelátusok, a megnyitó beszédet Egidio da Viterbo ágostonos generális tartotta, két velencei kamalduli pedig rögtön emlékiratot nyújtott át a frissen megválasztott X. Leónak, amiben pontosan körülhatárolt javaslatokkal álltak elő az egyházi törvénykönyv, a liturgia és a szerzetesrendek reformjával kapcsolatban.A szerzetesrendek meglehetősen bonyolult és szinte kibogozhatatlan szövevényű kiváltságait már régóta sérelmezték a megyéspüspökök, akik az egyes rendek túlzott önállóságában saját egyházmegyei joghatóságuk csorbítását látták

.^ A zsinat tizedik sessiója alatt mérgesedett el a helyzet annyira, hogy a püspökök kijelentették, csak úgy hajlandók folytatni a tárgyalásokat, ha a koldulórendek alávetik magukat az általános jogoknak. A rendek bíboros protectorainak közbelépése inkább az általuk képviselt, vagy védelmezett rend javára döntötte el a kérdést: ez tükröződik a két pápai constitutióban is: Regimini universalis ecclesiae (1515) és Dum intra mentis arcana (1516). A zsinat sok bajra talált orvoslást, de a kiváltságokat és a communicatio privilegiorum gyakorlatát, vagyis a szerzetesi maré magnumokat lé162