Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Sarbak Gábor: A pálos Liber viridis
nyegében sértetlenül hagyta.56 Ezekben a körülményekben lelhetjük meg a magyarázatát, amiért Gyöngyösi saját és közvetlen szellemi környezetének rendtörténeti érdeklődésén túlmenően rendje kiváltságait összességükben kívánta látni, és a generalátusi hivatalban utódaival pedig láttatni . A bullárium karthauzi kiváltságai 1120 és 1382 közötti időszakból származnak, szemben a pálosok 1308 és 1525 (vagy 1534, 1536) intervallumával. Rendszert, vagy valamiféle rendszerességre törekvést ebben a részben sem lehet fölfedezni. Természetes, hogy a privilégiumok tárgya átfedést mutat a pálosokéval. Felvetődik a kérdés, hogy mi volt a Liber viridis összeállítójának a Copiae bullarum esetében a forrása? Először arra gondolhatunk, hogy ugyanaz a budaszentlőrinci könyv- és levéltár, amelynek anyagából oly bőségesen merített maga Gyöngyösi is. Ilyen könyv- és levéltár meglétére nemcsak közvetett tanúságunk van, hanem a Vitae fratrum és Gyöngyösi más munkáinak több helye. Budaszentlőrincen kellett lenniök azoknak a másolatoknak, amiket Grande Chartreuse-ben készítettek 1418 nyarán "ad instantiam fratris Thomae professi monasterii S. Laurentii super Budam."59 A Vitae fratrum leírása arról tájékoztat minket, hogy 1526-ban a törökök dúlása következtében "in libraria usque ad mille florenos libri concremati sunt",50 ezután csak 1532-ben tudjuk nyomon követni pálos iratainkat, ekkor bízzák kincseiket - végzetes lépés - a Homonnai Drugeth család őrizetére: "in tertia (se. la- dula) vero litterae monasteriorum privilegiales". Tizennyolc évvel később kísérletet tettek kincseik visszaszerzésére, természetesen eredmény nélkül, a "litterae privilegiales, fassionales, testamentales, do- nationales, metales, confirmationales perplurimae" egy része a későbbi adatokból gyaníthatóan került vissza egyedül a rend birtokába.59 Másodsorban Mallechich Gáspárra kell gondolnunk, aki Quadripartitum regularium című, 1738-ban megjelent posthumus munkájában a pálos privilégiumok mellett a karthauziakéit is kiadta - amint arra maga is hivatkozik - egy 1510-es bázeli kiadású karthauzi privilégium-gyűjteményből.60 Nem tekinthetjük kizártnak, bár pusztán bizonyítatlan lehetőségként említjük, hogy az 1525 és 1534 között másolt és nem túl nagy gonddal összeállított Liber viridis seriptora is ezt a bázeli kiadást vette alapul. 163
