Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Sarbak Gábor: A pálos Liber viridis
A pálosok javára történt communicatio privilegiorum (Carthusiensium)4^ azt jelenti, hogy a pálos rend egyszerre mindazon kiváltságok birtokába kerül, amiket a karthauzi rend sajátjaként élvez, és már a múltban is élvezett; hatálya a jövőben megszerzendő bullákra is kiterjed. A communicatio privilegiorum48 révén sok olyan kedvezményhez jut a rend, amelyeket már egy másik rend, fejlődésének egy adott pontján kért és kapott a Szentszéktől. Miért éppen a karthauziak kiváltságait törekedtek elérni a magyar pálosok? Talán a remetéskedést lassan feladó pálosok előtt követendő és vonzó példát jelentett a szigorú karthauzi rend, amelyben a cönobita és anachoréta élet elemei olyan szerencsésen ötvöződtek. Ez az életforma pedig kedvező talaja lett a szigorú aszkézisnek, ami egyben lemondást jelentett egy nagy létszámú rendről. Az sem mellőzhető, hogy a karthauziak képesek voltak rendjük jellegét a kezdetektől fogva a Guigo által 1127-ben lefektetett elvek - röviden a cönobitizmus és a remeteség együttese - értelmében megőrizni és fenntartani.4^ K. Elm nyomán^8 úgy fogalmazhatunk, hogy a karthauziak képviselték a pálosok szemében azt az eredeti elképzelést, aminek szellemében maga a pálosrend a XIII. században létrejött és virágzani kezdett. Csakhogy a IV. lateráni zsinat tiltó rendelkezése az új rendek alapítására vonatkozóan-^*- és a gyorsan terjedő és népszerűsödő mendikánsok feltűnése a pálosokat a kezdeti tiszta vita eremiticától eltérítette, és a mendikánsok szervezetéhez való hasonulásukkal egyre inkább a cura animarum irányába késztette, még úgy is, hogy nem városokba települtek. Mindehhez járult még anyagi létük kezdeti megalapozatlansága,^ ami szintén késleltette approbatio jukat, és ezzel határozott rendi karakterük megerősödését. Tehát a karthauzi privilégiumok birtoklása az eredeti pálos szellem újbóli térhódítását eredményezi: ez lehetett a rend vezetőinek célja a XIV- XV. század fordulója körüli évtizedekben. A communicatio privilegiorum történetéből érdemes kiemelni, hogy eredete a római jogban lelhető fel; kánonjogi viszonylatban elsőként IX. Gergely alkalmazta 1233-ban, fejlődésének képe ezután meglehetősen színesen alakul. A minden kiváltságra kiterjedő communicatio a bencé161
