Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Szendrei Janka: Esztergomi breviarium notatum Prégában
JEGYZETEK 1. Venerabilis Domina Dr. Janka Szendrei suscipiet benevole hanc relationem: Prágáé in Bibliotheca Strahoviensi - nunc Památnik národního piscmnictví - habetur sub signatura DE I 7 antiphonarium, forte adhuc saeculo 13. inserendum, quod characteribus notularum ad Hungáriám spectat. Deficit Sanctorale sicut et Calendarium, sed - quod mirum est - inter festa Nativitatem Domini concomitantia historia propria de S. Thoma Cantuariensi invenitur, quam Analecta Hymnica XIII sub Nr. 92 praestant. Laetus resalutans: Erantiäek Pokorny. 2. Frantiäek Pokorny levele az esztergomi missale notatum (Bratislava/Pozsony, Archiv Mesta EC Lad 3 és EL 18) fakszimile-kiadásának megküldésére adott válasz volt. E kiadványban tanulmány olvasható a középkori esztergomi kottaírásról, mely sajátos neuma-együttese révén elválik a többi korabeli európai notá- cióktól s így magyarországi írásemlékek proveniencia-meghatározásában is eligazíthat. A missale tartalmi elemzése érinti továbbá Becket Tamás korai esztergomi kultuszának kérdését. Bár a vértanú püspök tisztelete Európában sok helyen kimutatható, Prágában és a cseh liturgikus kódexekben éppen nem jellemző. így, ha egy liturgikus szerkönyv esetében cseh, vagy magyar eredet eldöntéséről van szó, valóban érdemes a Becket-kultusz helyzetét is mérlegelni. Vö. SZENDREI - RYBARlí, Missale, 46-63, 28-29. 3. Vö.: SZENDREI, Janka: Choralnotation als Identitätsausdruck im Mittelalter, in: Studia Musicologica, 1985, 139-170. 4. DOBSZAY László: Áttekintés a középkori magyar zsolozsma-rítusokról. Kézirat. Vö. DOBSZAY, László: The System of the Hungarian Plainsong Sources, in: Studia Musicologica, 1985, 37-65. 5. Vö. Kódexek, Nr. 49. 6. Az előző jegyzetben citált katalógus-cikket tehát, mely még csak hiányos információkra támaszkodott, e ponton módosítanom kell. 7. Vö.: Knauz, Pozsonyi káptalan, 7. (Nr. 1.) (A datálás valószínűleg sajtóhiba.) Vö.: DOBSZAY László: A pozsonyi antifonálék, in: MKsz, 1972, 271-275.; SZENO- REI, A magyar középkor, C 1, F 146. 8. Például az MR 8 jelzetű pálos antifonáléban (Zágráb, Metropolitanska KnjiZni- ca, vö.: SZENDREI, A magyar középkor, C 56). 9. Az esztergomi kóruskönyvekben a Sacerdos in aeternum kezdetű officium olvasható a XV. században, ezt hozza már az MR 67-es esztergomi breviarium XIV. századi függeléke is (Zágráb, Metropolitanska Knjifnica, föl. 282.), sőt ezt kapjuk a pálosoknál (pl. MR 8), valamint a XV. századi zágrábi könyvekben is (MR 10, és Breviarium I.C.42 a Horvát Tudományos Akadémia Könyvtárában, föl. 221.). A Sapienta aedificavit kezdetű históriát a kalocsai breviárium tartotta fenn (OSZK, Cod. Lat. 33, vö.: RADÓ Libri liturgici, Nr. 75. föl. 157v-166.). A kétféle officium viszonyáról lásd MEZEY László: Problémák és megoldások a kódexkutatásban, in: Az OSZK évkönyve, 1960, 159-165. Hogy a strahovi kódex úrnapi zsolozsmája a leíráskor még nem igazán adaptált szertartás, hanem idegen forrásról történt friss másolat, azt az a tény is mutatja, hogy matutinum- himnuszt ír elő, ami egyébként az egész kódexben nem fordul elő, sőt a magyar egyházmegyék zsolozsmarendjében az egész középkoron át nem szereplő tétel. 10. Vö.: FALVY - MEZEY, Codex Albensis, föl. 99r-100v. Az elosztást a zsoltárbeosztás teszi világossá. 152
