Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Szendrei Janka: Esztergomi breviarium notatum Prégában
11. Fol. 208-213, a responsorium-sorrcnd a későbbi esztergomi forrásokétól eltér, vö. pl. Orcviarium Strigonicnse, Nürnberg, 1484, föl. 106v, ugyanígy már a 13. századi kéziratos esztergomi breviáriumban is, vö. MR 67, föl 200v-202.A stra- hovi kódex utolsó három responsoriumának sorrendje a Codex Albensis beosztásával egyezik. 12. SZENDREI, Középkori hangjegyírások, 13-90, 123-151. 13. Az esztergomi notáció 14. század eleji, kalligrafizált stádiumáról lásd az előző jegyzetben citált tanulmány 58-61, 133-134. oldalait, vö. lla-d. fakszimile; lásd továbbá SZENDREI Janka: Az esztergomi missale notatum hangjelzése, Zenetudományi Dolgozatok, 1979, 47-69.; SZENDREI - RYDARld Missale...(2. jegyzet). 14. A 13. századi Magyarország zenei írásgyakorlatában megfigyelhető kurzív tendenciáról vö.: SZENDREI, Középkori hangjegyirások, 49-55. 15. Vö.: SZENDREI, A magyar középkor, F 325, vö. 20. fakszimile. 16. Do. F 540, F 347, F 359, rokon vonások F 345-nel is (14. század); MEZEY, Fragmenta, U.Fr.l.m. 265-266. (13. század.) 17. Mind korban, mind palcográfiailag egészen közeli rokonnak tartható még a nagy- szombati Szt. Adalbert Társulat Könyvtárának'egy töredéke, melyről Richard RY- BARlC közölt fakszimilét (Der älteste notierte Kodex in der Slowakei, in: Mu- sicologica Slovaca, VIII, Bratislava, 1982, Abb. 4.). Ez a breviarium notatum, melynek hangjelzése, amennyire a fotókópián kivehető, inkább a strahovi kódex első kezének írásához áll közel, akár második kötete is lehetne most tárgyalt emlékünknek. Töredéke Sanctorale-részletet őriz. 18. Föl. 41., vö.: SZENDREI, Középkori hangjegyirások, 277. 35d. fakszimile. 19. Igazolja ezt az 1404-es nyomtatott Orcviarium Strigonicnse (Nürnberg) és a 13. századi kéziratos esztergomi breviárium (Zágráb, Metropolitanska KnjiZnica MR 67.) részletes összevetése, melyet Dobszay László végzett el. 20. A Szt. István - tropus a Patefactae sunt responsoriumba, a Szt. Jánosról szóló az In medio ecclesiae responsoriumba, az aprószentek-napi a Centum qiiadragin- ta-ba illeszkedik. Az elnevezés: prosa (Vö. föl. 29v), mint a magyar liturgikus könyvekben ez megszokott. Az első két prosa a matutinum utolsó rcsponso- riumát ékesíti, a Centum quadragintát az első vcsperásban kell bővítménnyel előadni. Az Est praevius dux trópusról vö. Hofmann-Drandt, H.: Die Tropen zu den Rcsponsorien des Offiziums, I-II, Erlangen, é.n. Nr. 179, egy barabergi 12. századi, s egy valószínűleg augsburgi 16. századi forrásból. Bamberg lit. 24, 17v-hoz képest, amit módunk volt megvizsgálni, a strahovi kódex változata erős variáns (vö. pl. az incipitét: Est primus). 21. A kódexben rossz helyen bekötött, s fordítva beillesztett lap. 22. SZENDREI, Janka: Zur Notations- und Vortagsweise der Prosulen nach den ungarischen Handschriften, in: MKsz, 1972, 157-165. Forrásjegyzékkel. 23. RAJECZKY, Mclodiarium, Nr. 65. 24. STÄBLEIN, Bruno: Hymnen, I. Monumenta Monodica Medii Aevi I. Kassel und Dasei, 1956. Az Intende qui regis vers csak ambrózián és ciszterci forrásból, igen erős szövegvariánsban, más dallammal. 25. MEZEI, János: Oas Responsorium "Vadis propitiator" in den ungarischen Handschriften, in: Studia Musicologica, 19B5, 97-107. 153
