Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Szendrei Janka: Esztergomi breviarium notatum Prégában

tét. Nem csekély a liturgiatörténeti értéke sem: legkorábbi esztergomi breviáriumunk, az MR Cl jelzésű, Zágrábban őrzött kódex feldolgozásához fontos, ellenőrző forrást nyerünk benne, a két, egymástól nyilván független kézirat egybehangzása pedig megerősít abban a más oldalról is valószínűsített tételben, hogy e tradíció már a 13. század végén sem újdonság, hanem tiszteletre méltó múltat tud maga mögött. Ugyanakkor a breviáriumban megőrzött régiségek a magyarországi liturgia mintáinak, ősforrásainak nyomozásához kínálnak újabb adalékokat.

Örvendetes, hogy még az 1980-as években is előfordulhat eddig ismeretlen, teljes, középkori magyar kódex előkerülése a szomszéd országok könyvtáraiban. így bizonyos fehér foltok felderítése ügyében talán továbbra sem kell felhagynunk minden reménnyel. Elgondolkoztató azonban, hogy miért lappanghatott ilyen soká ez a kódex. Ennek talán több oka is lehet. Egyik az, hogy nehezebb belső, tartalmi jegyek alapján azonosítani kódexeket, mintha possessor-bejegyzések, könyvtári jelzetek, pecsétek stb. hívják fel magukra a kutatók figyelmét. Ezen belül is - akár túlzott európai uniformitásra számít, akár rendszertelen változékonyságra - a liturgikus könyvek tekintetében a szakmai közvélemény kevésbé bízik a tartalmi elemzés hasznosításában. De legfőképpen az lehet oka kódexünk lappangásának, hogy nincs benne naptár és Sanctorale-sza- kasz. Úgy látszik, a liturgikus kódexek meghatározásánál a gyakorlatban még mindig a szentek nevei adják a legfőbb támpontot, habár a kutatás időközben más, belső tartalmi kritériumokat is feltárt, az eddig közömbösnek tartott Temporale-részben is. Ráadásul ezek a kritériumok olyan természetűek, hogy a lényegi, strukturális pontokat érintik, s így még akkor is döntőek, ha pl. olykor egy kalendáriummal - látszólag - ellentétbe kerülnek.

A strahovi kódexet egy hangjegyírásra figyelmes kutatónak köszönhetjük. De akkor is azonosítható volna tartalma alapján mint esztergomi breviárium, ha kotta nem lenne benne.

S végül e felfedezés figyelmeztet arra, hogy a csehszlovákiai, lengyelországi intézményekben legalább annyira remélhetők magyar vonatkozású könyvek, mint a talán nagyobb érdeklődést keltő nyugat-európai könyvtárakban.

151