Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Szendrei Janka: Esztergomi breviarium notatum Prégában
A kódex liturgiatörténeti értékelésénél, sőt datálásánál is mindenképpen figyelembe veendő, hogy törzsanyagában (az első kéz leírásában) a Szehtháromság-officium valószínűleg még nem végleges helyén, az úr- napi officium pedig talán egyáltalán nem szerepelt. A hangjegyírások a breviáriumban 4 piros vonalon, kvintenként kitett betűkulcsokkal ellátva, custos nélkül helyezkednek el, tehát a hazai szokásoknak megfelelően. Mind a törzsanyag kottája, mind a toldaléké magyar notáció.^ E körön belül az első hangjegyírás kifejezetten az esztergomi scriptorium modorában stilizált, az elemek kerekítését önálló dekoratív művészetté fejlesztő, kalligrafikus változat. Részlet- megoldásai az 1341 előtti Missale Notatum Strigoniense-ben megfigyelt megoldásoknak tökéletesen megfelelnek. Kiemelendő például, hogy clima- cus-változatai közül a kettőzött indítású forma a főalak - önállóan és összetételek elején kizárólag ez állhat -, míg a szimplán induló függőleges pontsor igen ritka, s az összetételek belsejébe szorult vissza (vö. 3-4. fakszimile) A vonalvezetés a Missale Notatumhoz képest talán még hajlékonyabb, s a kurzív technikához közelebb áll. E tényt a kódex datálásánál is mérlegelni kell, utalhat ugyanis 13. századi eredetre.Az esztergomi notáció kalligrafikus változatának eddig ismert legkorábbi dokumentumai a 14. század elejéről valók. Nem zárható ki azonban az esetleges korábbi keletkezés sem, hiszen más scriptoriumainkban már a 13. század végén jelentkeznek kalligrafikus hangjelzések (Erdély).1^ A toldalék hangjelzése a magyar notáció neumaszerkezetét más technikával, a részelemeket csupán egymás mellé rakosgatva - vagyis nem folyamatos vonalvezetéssel - kivitelezi. Ez a kottakép nem stilizált (a félkörös ívek helyén tollnyomással képzett kottafejek állnak), az írásirány viszont meredekebb, a jobbra dűlő tendenciát mérsékli (vö. 3. fakszimile). A magyar notációnak ez a megoldása sem ismeretlen emlékeink között. Jól dokumentált a 14. századból, legrégibb példái viszont 13. századiak, legfigyelemreméltóbb köztük a Budapesti Egyetemi Könyvtár töredékes Breviárium Notatum-a.-^ Ez utóbbi darabnak betűírása és kéthasábos elrendezése is igen közel áll a strahovi kódexéhez. 144
