Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Szendrei Janka: Esztergomi breviarium notatum Prégában
A toldalékos szakasz két utolsó responsoriumát a notator nem látta el hangjegyekkel, talán mert ezek már olvashatók a csatlakozó részben, az első kéz írásával. Az egyikre azonban, a Montes Gelboe kezdetűre nem sokkal utóbb mégis rákerült a kottaírás, jegyzetszerűen, vékony tollal, hajlékony kurzív magyar notációval. E kurzív hangjelzés technikája a toldalék-hangjelzésével egyezik, jelei elemekre tagolódnak. Közeli rokona a 14. századi Veszprémi Pontificale lapszéli jegyzetei között található.^ A breviárium tartalmi jellemzésének lényegét voltaképpen már elmondtuk azzal, hogy esztergomi breviáriumként határoztuk meg a kódexet. E terminus kifejtése az adott keretek között nem lehet feladat, a mögötte rejlő konkrétumok illusztrálására csaK egy-két példát hozunk. Kizárólag Esztergomra jellemző pl. a karácsonyi első vesperás 3-4-5. an- tifonájának elosztása (Magnificatus, Orietur, Dum ortus), valamint az ezeket követő Gaude et laetare toldalék antifona, melyek kódexünkben a 13v-14r oldalakon olvashatók. Specialitás ugyanitt a Fit porta kezdetű himnusz Completorium alkalmazása (föl. 14r). Előzőleg, Advent 4. vasárnapján az esztergomi úzusra jellemző a többi magyarországival szemben az első responsorium (Canite) verzusa (A solis); 3. helyen ugyanitt a Juravi dicit responsorium áll, 4. helyen a Non auferetur, majd 6. re- sponsoriumként a Virgo Israel (A solis verzussal). Esztergomi sajátság ugyanitt 7. helyen a Me oportet, 8. helyen az Intuemini, 9. helyen a Nascetur nobis responsorium (föl. 4-8.). A többi magyarországi rítusban ezek a tételek - és részben mások - következetesen eltérő elrendezésben találhatók. Ugyanígy sajátos elrendezést látunk ugyanezen napon a Lau- desben: az Ecce veniet a 2., az Erunt prava a 3., a Dominus veniet a 4. antifona helyén csak Esztergomban szerepel hazánkon belül (föl.8). Esztergomi megoldásnak számít (s egyben természetesen külfölddel szemben is sajátságnak bizonyul) egy Advent utolsó hetére adott, a szokásos beosztást felváltó antifona-csoport: az Invitatorium (Surgite), továbbá a Matutinum és a 2. vesperás antifona sola-ja (Domine Deus virtutum, föl. 8V, illetve Dicite pusillanimes, föl. 9.). Hasonló fajta jellegzetességek a könyv egész anyagában kimutathatók, és következetes, stabil rend145
