Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Veszprémy László: Legkorábbi hazai sacramentariumaink
- A harmadik réteget a fogadalmi misék között található ünnepek jellemzik. Köztük István, Imre, Gellért, Margit, Adalbert és Egyed. Közülük István és Imre a Mindenszentek litániájába is bekerült, Margit, aki egyébként is szerepelhet a litániában, a mártírszüzek között az első helyre került. Margit fontosságát jelzik, hogy a szentek fogadalmi miséi között csak ő kapott díszes iniciálét. Ez alapján e réteghez soroljuk a "Missa in monasterio pro fratribus" miseszövegben említett Margit patrocinium-említést is. Adalbert újabb miséjének a lejegyzésében ismét az esztergomi egyházmegyére utaló bizonyítékot látunk Egyed tiszteletének a somogyvári apátsággal való kapcsolatbahozását nem érezzük szükségesnek. Továbbá a magyar szenteknek a sanctoraléból való kimaradása nem példa nélküli, mint a Németújváron őrzött Zágrábi missalé- ban is tapasztalhatjuk. Ezzel együtt áll a kódex mai szövegállapota, eltekintve az utolsó fóliókra későbbi kezek által beírt kisebb terjedelmű pótlásoktól. A továbbiakban a Margit patrocinium valószínűsítésére térünk ki.^l Mint Ratkoá - helyesen - észrevette, a húsvéti időszak liturgiája, részben a pünkösdé is, káptalani, helyesebben szólva székesegyházi szokásokat őrzött meg. Erre utal a keresztelő kút szereplése az ordo szövegében, a húsvét utáni hét vesperás és "ad fontes" imádságai, a világi papság megnevezéseinek előfordulása. Ez persze még nem zárja ki, hogy egy ilyen kódexet bencés kolostorokban ne használhattak volna, számos külföldi példa mellett maga a Pray-kódex a legismertebb ellenpélda. E sajátság a mintapéldányok igen erős konzerváló jellegének tulajdonítható, miként a húsvéti szertartások ordo-formulái között nem egy, az ősi Gelasian-típusú sacramentariumok szövegével szóról szóra egyezik. Mindössze annyit bizonyít, hogy így a kéziratot világi szertartásé helyeken is tudták használni A kódex későbbi bejegyzései is tartós zágrábi használatról tanúskodnak. A kódex a 14. században bizonyíthatóan már Zágrábban van, egy könyvjegyzék tanúsága szerint; incipitje alapján mai, csonka formájában.^2 A kódexre vonatkozó fejtegetéseink végére hagytuk az egyik leglényegesebb érvet: a Hahóti-kódex és az Esztergomi Benedictionale kapcso128
