Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Veszprémy László: Legkorábbi hazai sacramentariumaink
határozásához segítségünkre lehetnek az oklevelek: 1090 körül Dávid hercegnek a tihanyi apátság részére kiállított adománylevele az első emlék, majd a zobori apátság részére kiállított 1111. évi következik, a sort pedig Felicián 1134. évi oklevele zárja.19 A német birodalmi kancellária 12. századi gyakorlatában is találunk hasonló írásé okleveleket.-*^ Példáink alapján a Hahóti-kódex, amelyet egy másoló kéz késő ka- roling minusculával másolt, a 11-12. század fordulója és a 12. század közepe közötti időszakra datálható. Az okleveles példákkal való párhuzam annál is találóbb, mivel az írás számos jellegzetessége az okleveles gyakorlatból magyarázható (s-t, c-t ligatúrák feltűnően elhúzott kötése (Sí ), szóvégi maiusculák gyakori előfordulása (S), szóvégi "i" betű meghosszabbítása az alapvonal alá (Xj ), vagy -rum rövidítés ( ^ ). A központozás külön említést érdemel, mivel számos alkalommal felbukkannak benne a Karoling-kori központozási norma kései nyomai (medialis: \ , subdistinctio: : , finalis: Y ), ami a kézirat feltételezett mintapéldányának régiségét és gondos kivitelezését is mutatja.19 A kézirat részei a következők: csonka temporale Hamvazószerdától, sanctorale, szentek commune miséi, fogadalmi misék, áldások. A tartalmi vizsgálódás keretében először a kézirat rétegeit próbáljuk elkülöníteni a sanctorale és a fogadalmi misék sorának segítségével. Feladatunkat megkönnyíti, hogy az 1083-ban kanonizált magyarországi szentek (András és Benedek kivételével) a fogadalmi misék között kaptak helyet, és nem a sanctoraléban. Ez az elrendezés azt sugallja, hogy András és Benedek miseformuláit még 1083 előtt bemásolhatták. így feltételezhető, hogy 1083 után más könyörgést nem másoltak a sanctoraléba. Tehát a sanctorale mai formájában 1083 előtti.1^*- Az első réteg még a Karoling-kori sacramentarium tartalmára vet fényt, amelyet a Karoling birodalom nyugati területeinek helyi kultuszé szentjei jeleznek: Samson (Bretagne), Wandregilis (Fontenelle, Mared- sous), és mindenekelőtt Audoenius (Rebais, Fontenelle), akit az imádság "mi atyánk"-nak nevez. Jogos Morin és Kniewald feltételezése, hogy az ősmintapéldány Fontenelle, ismertebb nevén Saint-Wandrille apátságából, vagy annak környékéről származik.19 126
