Hubay Ilona: Missalia Hungarica. Régi magyar misekönyvek (Budapest, 1938)
I. A régi magyar misekonyvek nyomdászai
egyik missaléját díszítette4 s rendkívül finom, könnyed rajzával, hangulatos olasz hátterével, a XV. századi velencei misekönyvek egyik legszebb fametszete. Annak ellenére, hogy a kép hangulata talán nem érezteti eléggé a jelenet tragikumát, a metszet lineáris értékei, egyenletes, tiszta grafikai stílusa szemünket mégis elragadtatják. A pécsi egyházmegye számára készült misekönyvben ismét találkozunk ezzel a szép compositióval.5 1498 február 26-án megjelent Joannes Emericus második esztergomi missaléja, melynek címlapját Joannes Paep budai könyvárus jelvénye díszíti. Emericus nagy gonddal válogatta össze e folio-kiadás betűtípusait, iniciáléit, utóbbiak számát pedig az előző kiadáshoz viszonyítva megsokszorozta. Külön kiemeljük feketefehér iniciáléit, . melyek tulajdonképpen Erhard Ratdolt elgondolását tükrözik, azonban rendkívül kedves állatmotívumaikkal újabb lépést jelentenek e téren. A fametszetű kánonkép (VIII. tábla) ugyancsak a velencei fametsző műhelyek jellegzetes modorát mutatja, az ügyes kép- szerkesztés azonban nem közelíti meg az előző kánonkép rajzbeli finomságait.6 E missale-kiadásnak főpapi tulajdonból származó, két hártyára nyomtatott példánya is maradt fenn. Az egyik Váradi Péter kalocsai érsek (Nemzeti Múzeum Könyvtára), a másik Perényi Ferenc váradi püspök (Győr, Papnövelde) számára készült, gazdag színezéssel. A reneszánsz előkelő könyvbarátai sokáig idegenkedtek a nyomtatott könyvek fekete egyhangúságától és ezért csak festett dísszel élénkített nyomtatványokat láttak szívesen pompás kézirataik sorában. Váradi Péter és Perényi Ferenc két díszes missaléja is ezt a felfogást tükrözi. Fametszetű iniciáléik, valamint kánonfametszetük teljesen át van festve,7 festett lapszéldíszítésük pedig érdekes emléke a hazai miniaturafestészetnek.8 1499 április 24-én Joannes Paep kiadásában megjelent a pécsi egyházmegye misekönyve, amelynek végsoraiban Joannes Emericus elhallgatta nevét. A pécsi missaléban felváltva megtaláljuk Emericus azon betűtípusait, iniciáléit, amelyekkel az előző két esztergomi misekönyvet nyomtatta. Szép kánonfametszetét az 1495-ös kiadásból (VII. tábla), Paep díszes könyvárusjelvényét pedig az 1498-as kiadás címlapjáról ismerjük. Ezzel szemben elmaradt Advent első vasárnapjának miseszövegét kezdő „A“ iniciálé (23a lev.), mert a nyomdász ennek, valamint a miseszöveg második részének szövegkezdő „S“ betűje helyébe (127a lev.) festett iniciálékat szánt; ezek azonban csak a hártyapéldányokban kerültek kivitelre. A szöveget különben még olyan iniciálék és lombard kezdőbetűk is díszítik, amelyeket az előző 4 Missale Romanum, 1494. (HC 11405. Rivoli 41.) 5 Emericus ezenkívül még az 1497-ben megjelent Missale Romanum-ban (HC 11410. Rivoli 48.) alkalmazta ezt a kánonfametszetet. 6 Ezt a kánonfametszetet ismét megtaláljuk Emericus ugyanez év júniusában megjelent római misekönyvében (Cop. II. 4211. Rivoli 49.) 1502-től kezdve pedig a Giunta nyomda alkalmazta több kiadásában. (Rivoli 61, 62, 121 bis, 265. stb.) 7 A Perényi-mis8ale miniatora a kánonfametszet hátterében látható olasz város helyébe Budára emlékeztető városképet festett. V. ö. Gerevich T.: A régi magyar művészet európai helyzete. Akad. székfoglaló 1923. 21. 1. — Horváth Henrik: A hajdani királyi vár. Műgyűjtő 1927. évf. 95. 1. 8 V. ö. Hoffmann Edith id. m. 132, 188. 11. 27
