Hubay Ilona: Missalia Hungarica. Régi magyar misekönyvek (Budapest, 1938)
I. A régi magyar misekonyvek nyomdászai
FRANCIAORSZÁG LYON. JACQUES SACON. Az 1501 május 6-án megjelent esztergomi misekönyv nyomdásza a szűkszavú colophonban sem magát, sem pedig a nyomtatás helyét nem nevezte meg. A nyomtatvány betűtípusai, iniciáléi Lyonra utalnak, ahol egy piemonti nyomdász, Jacques Sacon (eredetileg Zacchone)1 ugyanezzel a betűkészlettel egy római missalét nyomtatott (HC 11416), amely nyomdászjelvényével ellátva, 1500 szeptember 15-én jelent meg. Az esztergomi misekönyv valószínűleg idegen számlára készült és ezért hallgatta el benne nevét. A XVI. század első tizedében Sacon sokat dolgozott a nürnbergi nyomdászkiadó, Antonius Koberger számára, kinek Lyonban is volt fiókja s aki a magyar könyvpiac számára többször is adott neki megbízást. így 1509-ben négy ízben nyomatta ki vele Temesvári Pelbárt műveit (Szabó K. III. 158, 159, 161, 162). Az 1501-ben megjelent folio missalét az esztergomi egyház is valószínűleg Kobergernél rendelte meg, aki a kivitelt Sacon-ra bízta.1 2 A lyoni papirosra3 nyomtatott misekönyv jól sikerült darabja a virágzó lyoni nyomdászatnak. Olasz eredetű betűtípusait Jacques Suigo és Nicolas Benedetti lyoni olasz nyomdászok hozták magukkal, akikkel Sacon társasviszonyban állott. A szöveget kisérő figurális iniciálék, valamint a fehér indadíszes kezdőbetűk ugyancsak velencei mintaképekre emlékeztetnek. Ezzel szemben az „Ad te levavi animam meam . .. .“ „A“ iniciáléja, valamint a kánonkép már a párisi fametszetek stílusában készült.4 Az első francia fametszetes könyv Jean du Pré 1481-ben kiadott párisi missaléja volt (HC 11339), amelynek gyönyörű kánonfametszetét valószínű, leg a nyomdász német társa, Desiderius Huym metszette fába.5 A német befolyás Párisban nem tartott sokáig, mert a céhbe tömörült kódexmásolók és miniatorok a régi hagyományok szellemében hamarosan megteremtették a párisi könyvfametszetet. Ezek a rendkívül finoman megrajzolt és gondosan fábavésett illusztrációk annyira egységes stílusban készültek, hogy azt a látszatot keltik, mintha Párisban csak egyetlen fametszőműhely működött volna. Az esztergomi misekönyv kánonképe (IX. tábla) is a párisi fametszet képviselője. Tiszta vonalai, tökéletes kivitele, fejlett művészi technika eredménye. Ezzel szemben, az alakok rendkívül lágy mozdulataiból hiányzik az 1 Claudin id. m. IV. 1295—1308. 11. 2 Arra vonatkozólag, hogy Weale-Bohatta id. m.-ban ez a missale mint krakkói nyomtatvány szerepel, lásd a 11. sz. bibliográfiái leíráshoz fűzött jegyzetet. 3 V. ö. Briquet 14,377. sz. 4 Ez a kánonfametszet ezt megelőzőleg már több missalekiadást díszített. Elsőnek Jean Belot svájci nyomdász alkalmazta az 1493. évi lausanne-i (Cop. II. 4143. — Schreiber 4716.) és az 1498. évi genfi missaléban (HC 11307. — Schreiber 4701.). Innen került a fadúc Petrus Hungarus lyoni magyar nyomdász híres lyoni missaléjába (1500. ápr. 16. —- Cop. II. 4156.), majd az esztergomi misekönyvbe. Sacon-tól a fadúc ismét visszakerült Belot-hoz (Lausanne-i missale, 1505.). 5 v. ö. Martin id. m. 70. 1. A kánonképet is közli. 21
