Hubay Ilona: Missalia Hungarica. Régi magyar misekönyvek (Budapest, 1938)
I. A régi magyar misekonyvek nyomdászai
egy „Arma Christi“ fametszet díszíti (XIII. tábla). Ez a velencei példákat követő s reneszánsz kapura2 emlékeztető lap mégis több részletében eltér az olasz mintáktól. így pl. a záró ívmező párkánya alatt távlatilag megrajzolt mennyezet húzódik, viszont hiányzik az alsó friz. A két oszlop közé ügyesen illeszkedik az „Arma Christi“ kép, amelynek mintaképe Zoan Andrea hasonló compositiójában (Bartsch 4.), valamint több velencei könyvfametszetben található.3 Winterburger e compositio eredetijét egy 1507-ben megjelent passaui missaléhoz rendelte meg.4 Ott azonban a tympanonszerű felső részben a passaui védőszent, István protomartirt látjuk két püspök társaságában. Az esztergomi missaléhoz a fadúc felső részét kicseréltette s az új rátétet a három magyar szent alakja díszíti. Középen áll Szent István jogarral és országalmával, tőle jobbra Szent László jogarral és bárddal, balra pedig Szent Imre herceg liliommal és karddal. Mindegyik előtt a magyar címer, három változatában. A passaui metszet tehetséges fametsző finom rajzát mutatja, ezzel szemben a magyar szenteket ábrozoló új felső rész már csak egyik tanítványa kezét sejteti. Langer bibliográfiája számára a bécsi dominikánusok könyvtárának példányát írta le (48. sz.) s arról értesít, hogy kánonfametszete is volt ennek a misekönyvnek. A bécsi kolostor ma már nincs e ritka kiadás tulajdonában, az előttünk ismert két példányból pedig a kánonkép ki van tépve. A művészi kánon-T (XII. tábla), amely 1506 óta Winterburger minden folio missaléjában szerepel, a velencei Giunta nyomda egyik iniciáléjának mintájára készült.5 A könyv végét Winterburger nagyobbik nyomdászjelvénye zárja le, amely piros háttérből kiemelkedő rajzával, ugyancsak olasz nyomdászjelvényekre emlékeztet. Winterburger második esztergomi missaléja 1514 november 10-én jelent meg. Ez a kiadás díszesebb kivitelben, lényegében az előző mintájára készült. Még több betűtípust és iniciálét találunk benne, díszes címlapját pedig, amelynek első sorában a régi favésetet ismerjük fel, Matthias Milcher holdsarlón álló Madonnát ábrázoló könyvárusjelvénye díszíti.6 A címlap versojára a már ismert „Arma Christi“ fametszet került, a missale legfőbb dísze azonban a kánonkép, amely a korai bécsi fametszet egyik legszebb alkotása (XXI. tábla). Az „Arma Christi“ fametszet reneszánsz elemeivel szemben, ez a keresztre- feszítés még határozottan gótikus compositio. A magasratörő Keresztfa, Krisztus lobogó kendőjével, mintegy összetartja a Kereszt alatt álló Mária és János evangélista áhítatba merült alakját. Az előtér egységét csak az a kanyargó ösvény bontja meg, mely a háttérben fekvő soktornyú, középkori városhoz vezet. A város felett felhős az égbolt. Bár a kép több motívumát más német kánonfametszetekben is megtaláljuk és János evangélista alakja eszünkbe juttatja Schongauer egyik Keresztrefeszítésének evangélistáját (Bartsch 23.), ez a kánonfametszet mégis határozott művészegyéniség önálló munkája. A város tor2 v. ö. Rivoli id. m. 1. 1. (Missale ord. Vallisumbrosae, 1503, L. A. Giunta). 2 pl. Breviarium Congr. Casiu. (Venetiis 1506, Bernardino Stagnino). Közli Essling id. m. II. 312. 1. 4 a metszetet közli Gollob id. m. 57. 1. 6 közli Rivoli id. m. 321. lapon. (Missale ord. Vallisumbrosae, 1503.) 8 Winterburger ezt a kis fametszetet újból felhasználta a „Cura pastoralis“ végsorainak díszítésére, de Milcher monogrammját kivágatta a fadúcból. (Langer 114. sz.) VÁROS! KÖNYVTÁR)! Esztergom S&VÍ4 17
