Dévényi Ivánné: Csernoch János tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első éveiben (Budapest, 1977)
CSERNOCH JÁNOS TEVÉKENYSÉGE 53 tagja, de ez nem történt azzal a céllal, hogy a királyságot visszaállítsák.” Csernoch az államforma eldöntésére szabad, az antant által ellenőrzött választásokat javasol. Tagadja, hogy fehérterror és zsidóüldözés lenne Magyarországon. Véleménye szerint a kormány eljárása törvényes keretek között folyik, az atrocitásokat az elkeseredett nép haragja idézte elő. „Biztosítom Eminenciádat, hogy az egyház és a hatóságok mindent megtesznek a zsidók védelmére.”21 A tiszti különítményekről nem esik szó a levélben. A Friedrich-kormánnyal szembeni harmadik ellenvetésre Csernocn azt válaszolja, hogy a munkásság kiábrándult a szociáldemokráciából, régi vezetőiből, akik a proletár- diktatúra idején kompromittálták magukat a kommunistákkal való együttműködéssel. A munkásság „tömegesen lép ki a szociáldemokrata pártból és a keresztényszociális párthoz csatlakozik. .. — így tehát indokolt a kormány álláspontja, hogy a régi munkásvezéreket nem akarja befogadni a kormányba... A munkásokat a keresztényszociális és egy munkásminiszter képviselik. Ha az ismert szociáldemokrata vezérek hatalomra jutnak, akkor vége a szabad választásnak, mert a szociáldemokraták kegyetlen választási terrorja újra működésbe jön úgy, mint Károlyi idejében. — Testvéri szeretettel kérem Eminenciádat, kegyeskedjék Szent István haldokló országa érdekében az entente-hatalmak képviselőinél közbenjárni és a mostani becsületes kormány elismerését kieszközölni.”22 A klérus szívesen azonosította a szociáldemokratákat a „bolsevistákkal”, és a keresztényszocialistákat tüntette fel a magyar munkásosztály egyedüli képviselőjeként. 1919 őszén az egyházi vezető politikusok újult erővel fogtak a keresztényszocialista mozgalom fellendítéséhez, remélve, hogy azt sikerül szélesebb rétegek között elterjeszteni, ahogy Ausztriában és Bajorországban sikerült. A keresztényszocialista mozgalom újjászervezéséről már a tanácskormány bukása után összehívott püspökkari konferencia határozatot hozott: „A püspöki kar a mai viszonyok között szükségesnek tartja a keresztényeknek politikai összetartását, s a maga részéről támogatni kívánja a keresztény szociális pártot. Mindent elkövet, hogy a különböző keresztény pártok a keresztény szociális program alapján egyesüljenek, igyekszik odahatni, hogy ez a párt alkalmas vezetőséget nyerjen, és valóban keresztény, okos politikát folytasson.” A pártszervezés érdekében közös pásztorlevél kiadását határozzák el. A közös körlevél szövege azonos volt Prohászka Ottokár — saját egyházmegyéje számára írt — körlevelének szövegével, amelyet „nagy lelkesedéssel” egyhangúlag fogadott el a püspöki kar. A pásztorlevél hangsúlyozza, hogy nem áll osztályalapon: „Amikor a kereszténységet, a vallást s az egyházat akarjuk megvédeni, ez nem jelenti politikai és gazdasági kiváltságoknak, sem az uralkodó osztály érdekeinek vagy a nagybirtoknak védelmét...” Elismeri a munka jogát, „hogy a maga érdekeit a szociális igazság talaján maga óvja”, egyben biztosítja a munkásságot, „hogy igazságos követelményeit magáévá teszi, és hogy oda akar hatni, hogy a társadalom ne az osztályharc gyűlölségétől kényszerítve, hanem a fejlődés isteni gondolatait felértve, méltányolja a munka jogait”.2 3 1919 augusztus közepén — a püspökkari konferencia időpontjában — két keresztényszocialista párt működött Magyarországon: a Haller István és Giesswein Sándor által vezetett Keresztény Szocialista Párt és az Egyesült Keresztény Gazdasági Párt, amely az 11 Uo. ” Uo. 3 3 EPL Cat. D 1919. aug. 22. Ppki konf. jkv.
