Dévényi Ivánné: Csernoch János tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első éveiben (Budapest, 1977)
CSERNOCH JÁNOS TEVÉKENYSÉGE 69 sem volt egységes, a kultuszminiszter (Klebelsberg) — feltehetően a hercegprímás közbenjárására — átiratot küldött Nagyatádi Szabónak a katolikus alapok és alapítványok „igazságos védelmében”.9 5 Az 1923 októberében tartott Katolikus Nagygyűlésnek a birtoknovella volt a központi témája, maga a hercegprímás is felszólalt a katolikus célvagyon védelmében, és kisajátítás esetén más birtoktestből követelt kárpótlást. Végül az egyházi birtok javára dőlt el a kérdés, a parlamenti vitájban csak a szociáldemokraták foglaltak állást a javaslat mellett, a képviselők többsége az alapítványi birtokok védelmében emelt szót. A novella 9. §-a értelmében a kulturális célt szolgáló közérdekű alapok és alapítványok ingatlanait csak akkor veszik igénybe, ha ez elengedhetetlen nemzeti érdek, és akkor sem megváltás, hanem hosszú lejáratú kishaszonbérletek formájában.96 A középbérletek létesítését sikerült a katolikus képviselőknek megakadályozniuk, pedig Nagyatádi Szabónak a földbirtoknovellával ez lett volna a fő célja. De mint 1920-ban, most is kénytelen volt meghátrálni. A földbirtoknovella kérdésének az egyház számára kedvező megoldása, a szanálás sikere tovább erősítette a kormány és az egyház közötti jó viszonyt. A szanálás idején még Mikes püspök is félretette a kormánnyal szembeni ellentéteit.97 Csernoch János ugyancsak a kormány mellé állt, elhatárolva magát a szélsőséges legitimista Apponyitól és Andrássytól, akik Bethlen kölcsönszerző külföldi útját nemzeti megalázkodásnak tekintették.9 8 A gazdasági és külpolitikai eredményeken túl érdeke volt a kormánynak és a felső egyházi vezetésnek, hogy a baloldallal állandóan folytatott harc mellett ebben az időszakban közös alapra kerüljön a szélsőjobboldali mozgalmakkal szemben. Gömbös csoportja ekkor már kivált a kormánypártból, támadta Bethlent, és megpróbált kapcsolatot keresni a korábban kormányellenes legitimistákkal, de azok elzárkóztak.9 9 A fajvédők politikáját a konzervatív egyházi vezetők, így a hercegprímás is, mindig elítélték. „Már régen azt követeljük, hogy a kormány vessen véget végre úgy a vörös, mint a fehér fészkelődéseknek. . . már csak azért is, mert a türelmes és békeszerető keresztény gondolatnak súlyos veszélyeztetését láttuk abban, hogy az ellenforradalom túlzó elemei a keresztény névvel sajnálatosan visszaéltek,”100 — mondja a Nemzeti Újságnak adott nyilatkozatában Mikes János Gömbösékre vonatkozóan. Csernoch hasonlóképpen a konszolidáció fő veszélyét „a szélsőbal- és szélsőjobboldali kilengésekben” látja. A fajvédők brutális antiszemitizmusát Bethlenhez hasonlóan elítélte: „ . . .A kereszténység nem ismeri a gyűlölködést. A nem keresztényekkel szemben is igazságos és a felebaráti szeretet törvényét velők szemben is kötelezőnek ismeri...”101 Csernoch ideológiai alapon küzdött a radikalizmus, a liberalizmus és főleg a marxizmus ellen, azonban a faji megkülönböztetést maga sem fogadta el. 9 5 EPL Cat. D/a Ppki konf. jkv. 1923. máj. 16. 96 Törvénytár, 1924. 148-149. - Vö. Nemzeti Újság, 1924. febr. 8. 97 Mikes János így nyilatkozik a bécsi Reichspostnak: „A kormány most kölcsönt szerez külföldön, mi ebben támogatjuk, ha széles is a szakadék köztünk és a Bethlen-kormány között.” — Nemzeti Újság, 1923. okt. 26. 91 Csernoch János beszéde a szanálás tárgyában 1924-ben. Magyarország újjáépítésének kérdéséhez. Kelet Népe. Bp. 1924. 32-34. 99 Nemzeti Újság, 1923. okt. 16. - Mikes püspök nyilatkozata a Reichpostnak. 100 Uo. 1 01 A keresztény egység. - Csernoch: Katolikus kérdések. 99.
