Dévényi Ivánné: Csernoch János tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első éveiben (Budapest, 1977)
CSERNOCH JÁNOS TEVÉKENYSÉGE 65 A király indulás előtt magához hivatta a prímást, akinek átadta a Gratz és Rakovszky által fogalmazott nyilatkozatot, mely szerint nem hajlandó elismerni az esetleg bekövetkező detronizációt.78 A nyilatkozat eredetijét a prímás maga adta át este a kormány képviselőinek, Bethlen miniszterelnöknek és Bánffy Miklós külügyminiszternek, akik közölték a hercegprímással az antant határozatát a király internálásáról, s egyben kifejezték reményüket, hogy az antant elhatározása „talán fölöslegessé teszi a detronizációt, s így a mostani kormány maradhat.”79 „Ha azonban az entente követeli a detronizálást, akkor a mostani kormány megy, s következik a káosz.. .” — írja Lépőid Antal.80 Ekkor még nem tudhatta, hogy a Bethlen-kormány néhány nap múlva készségesen teljesíteni fogja az antant kívánságát. A második királypuccsnak az elsőnél nagyobb volt a nemzetközi visszhangja. A külföldi katolikus közvélemény felháborodott a magyarországi eseményeken, elítélte Hórthyt és a Bethlen-kormányt, de elégedetlen volt a magyar főpapsággal is, amely „hallgat”, bár a királykérdés kedvezőtlen lezárulása felekezeti érdekeit is veszélyezteti. Schrotty Pál ferences szerzetes például holland katolikusok véleményét tolmácsolja: „És az Önök püspökei hallgatnak!” (ti. a detronizáció után).81 E megjegyzés éle feltehetően a hercegprímás ellen irányult a király és a kormány közötti közvetítő szerep miatt. Csernoch jónak látta tisztázni magát a Szentszék előtt is. 1921. november 18-án jelentést küld a tihanyi útról Gasparri bíboros államtitkárnak: „Míg Magyarország királya, IV. Károly, a bencés rend tihanyi monostorában őriztetett, október 28-án meglátogattam. Utamról és a hozzákapcsolódó küldetésről — mint mondják — a folyóiratok és napilapok sok tévését írtak. Még az olasz újságokban is sok téves kommentár jelent meg. Nehogy az Apostoli Szék szerepemet ily jelentős ügyben fiktív relációk szerint ítélje meg, Eminenciád előtt kinyilvánítani kényszerülök, hogy én sem saját elhatározásomból, sem pedig a magyar kormánytól vagy másvalakitől delegálva, sohasem akartam rábeszélni a királyt, hogy a trónról és méltóságáról lemondjon. A királynál tett legutóbbi látogatásom alkalmából némely lapok azt írták, hogy a magyar kormány nevében rá akartam beszélni a királyt, hogy lemondjon. Mivel elmulasztottam a visszautasítást közzétenni a lapokban, ez a hamis hír a külföldi országok sajtójába is bekerült, ezért nem vélem feleslegesnek, hogy a történeti valóságot kifejtsem.” „ . . .Minthogy a király váratlan Magyarországra jövetelét elfogadni nem tudtam — amit a király az én és több hívének tanácsa ellenére tett — legjobbnak ítéltem távol maradni az ügyektől és semmiféle felelősséget sem vállalni ebben a súlyos ügyben. Mivel az elfogott király a tihanyi monostorban időzött, a magyar kormány engem kért meg, 78 „A nemzetgyűlés külföldi nyomás és kényszer alatt létrejött azon határozatát, mely trónfosztásomat kimondja, a magyar alkotmány és törvények értelmében törvénytelennek és hatálytalannak jelentem ki és az ellen tiltakozom, összes, a magyar alkotmány szerint engem mint Szent István koronájával megkoronázott magyar ap. királyt megillető jogaimat kifejezetten ezentúl is fenntartom.” - A király nyilatkozatát a detronizáció elutasításáról a hercegprímás hitelesítette. — EPL Cat. В 4076/1921. - Vö. Lepold-napló, 4-6. 78 Uo. 39-40. 80 Uo. 81 Schrotty Pál ferences szerzetes levele Dr. Lépőid Antalhoz Hollandiából 1921. okt. 28-án; EPL Cat. В 3585/1921 Páter Schrotty egy meg nem nevezett holland személyiséget idéz: „Ich sehe, die Königsfrage in Ungarn entwickelt sich zum Kampfobjekt zwischen den in Ungarn massgebenden Confessionem Und eure Bischöfe schweigen.” 5 Századok 1977/1
