Dévényi Ivánné: Csernoch János tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első éveiben (Budapest, 1977)
64 DÉVÉNYI IVÁNNÉ fl í Az eseményeket Lépőid Antal kis kéziratos naplóban örökítette meg. A herceg- prímás tihanyi útján ő is részt vett, s bár a királlyal folytatott megbeszélésen nem volt jelen, bizalmas embere lévén a prímásnak, mindenről hiteles tájékoztatást kaphatott tőle. A prímás közvetítő szerepét a kortársi vélemények különbözőképpen ítélik meg. Lépőid hangsúlyozza, hogy „a prímás közjogi állása tudatában vállalkozott a király fölvilágosítá- sára. A kormánytól megbízást nem fogadott el, sőt kijelentette, hogy azt mondja a királynak, amit jónak lát.”69 A napló hosszabban idézi Bethlent, aki a hercegprímás fölkérésekor, a kormány eljárásának magyarázatául a nagy- és a kisantant fenyegetéseire hivatkozott. Bethlen ekkor két megoldást látott: 1. a király lemondása — ez esetben a jelenlegi kormány helyben maradhat, 2. ha nem mond le a király, az antant nyomására végre kell hajtani a detronizációt, amit az ő kormánya nem vállalhat, tehát lemond. „Következik Nagyatádi Szabó táborából egy kormány, amely a detronizálást megcsinálja, de egyúttal balfelé viszi az országot. Ez a balfelé fordulás esetleg újra fölforduláshoz vezet.”70 Bethlen azt remélte, hogy a hercegprímás hajlandó lesz a királyt a lemondásra rábeszélni, ezzel szemben Csemoch csak „a való helyzet föltárására” vállalkozott, kiemelve személyének és méltóságának a kormánytól való függetlenségét. Azt is megígérte a prímás, hogy megkéri a királyt, fogadja a kormány valamely tagját vagy magát a miniszterelnököt.71 Elutazása előtt Csernoch megbeszélte a dolgot Apponyi Alberttel, Ernszt Sándorral és Tűri Bélával, végül Lorenzo Schioppa pápai nunciussal. Apponyi helyeselte a prímás útját, de a király lemondását csak abban az esetben, ha ezzel a trónt fiának biztosítani tudja. „Különben jobbnak tartja a detronizálást, amelynek úgy sincs joghatálya.”72 A pápai nuncius viszont „figyelmezteti a prímást, hogy a király lemondása céljából ne exponálja magát, ami teljesen egyezik a prímás felfogásával. A nuncius szerint a nagy-entente-tól és Romániától nincs mit tartanunk. . .”73 „Horthy lemondása vagy a mostani kormány lemondása — vélekedik Lépőid — katasztrofális volna az országra, mert megkezdődnék a balfelé fordulás.. ,”74 A hercegprímás október 28-án reggel érkezett Tihanyba, a király tíz órakor fogadta. Az audiencián történtekről később tájékoztatta Lepoldot. A napló szerint a király kijelentette, hogy azért nem tárgyal a magyar kormánnyal, „mert az általa kinevezett kormánnyal75 szemben fegyveresen lépett fel. Az esetleges detronizálást nem ismeri el törvényesnek. Nem hisz a nagy és kis entente fenyegetéseinek komolyságában.”76 77 Csernoch János valóban megfogadta Schioppa nuncius tanácsát, nem exponálta magát a lemondás mellett, noha ez ellenkezett a kormány kívánságával. A hercegprímás még aznap délután elutazott Tihanyból.7 7 69 Lépőid Antal kéziratos naplója 8-16. EPL Cat. В 3700/1921. 70 Uo. 71 Uo. 75 Uo. 73 Uo. 18-19. 74 Uo. 28. 15 A király hazaérkezése után miniszterelnökké nevezte ki Rakovszkyt, aki ezt telefonon azonnal közölte Bethlennel. 76 Lepold-napló, 33. 77 Uo. 29-30.
