Dévényi Ivánné: Csernoch János tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első éveiben (Budapest, 1977)
CSERNOCH JÁNOS TEVÉKENYSÉGE 59 A hercegprímás és a püspöki kar üdvözölte Horthyt megválasztása alkalmából, de a március 17-i kari konferencia jegyzőkönyve sajnálattal állapítja meg, hogy a legutóbbi konferencia határozataiból nem sikerült megvalósítani József főherceg kormányzóságát és Friedrich kormányelnökségét, noha „a hercegprímás minden lehetőt megtett” ennek érdekében. „De hasztalan volt a fáradozás, az antant szigorúan ragaszkodott visszalépésükhöz.”4 4 Ezután nyilván mint politikai realitást, tudomásul kellett venniük a protestáns Horthy államfőségét. A kormányzóválasztás nem zárta le az államfői hatalom körül kibontakozott küzdelmet, ellenkezőleg, bizonyos legitimista politikusokat gyors cselekvésre, a hatalom minél sürgősebb megszerzésére ösztönzött, maga IV. Károly is erre törekedett. Horthy a hatalom átadását először a békeszerződés megkötéséhez, majd a ratifikáláshoz kötötte.44 45 46 A nemzetközi helyzet nem sok sikerrel kecsegtette a restauráció híveit. Az antanthatalmak 1920. február 20-án deklarálták, hogy Magyarországon a Habsburg-ház restaurációjára irányuló bármely törekvés a szövetséges hatalmak fegyveres beavatkozását vonná maga után. Különösen Anglia helyezkedett élesen Habsburg-ellenes álláspontra, attól tartva, hogy egy sikeres Habsburg-restauráció a Hohenzollerneket is hasonlóra ösztönözné- Németországban. Franciaország magatartása nem volt ilyen egyértelmű. Briand külügyminiszter a titkos diplomácia útján több adat szerint biztatást adott IV. Károlynak a magyar trón visszaszerzésére, amit az ausztriai restauráció követett volna, s így egy erős dunai monarchia jött volna létre francia szövetségben 4 6 Élesen Habsburg- ellenes álláspontot foglalt el a kisantant, különösen Csehszlovákia és Jugoszlávia. A szövetséghez 1921-ben csatlakozott Románia mérsékeltebb ellenállást fejtett ki. Werkemann százados, IV. Károly személyi titkára szerint a volt uralkodó és a román politikusok között még a puccskísérletek előtt folytak tárgyalások a magyar—román perszonálunióról, azonban megegyezés most sem jött létre, ahogy az 1919-es magyar — román tárgyalások sem vezettek eredményre. Ausztria és Németország szocialista kormányai ellenezték a restaurációt, de mind a két országban jelentős legitimista mozgalom bontakozott ki, erősen katolikus színezettel. A Vatikán elvben helyeselte a Habsburg-restaurációt, és szívesen látta volna, ha Bajorország, Ausztria és Magyarország egyesítésével egy nagy katolikus monarchia jön létre Közép-Európában, de a tervet 1920-ban még nem tartotta megvalósíthatónak. IV. Károlynak a megfelelő időpont kivárását tanácsolta, és ilyen értelemben tárgyalt a magyar legitimisták vezetőivel is.4 7 A magyar püspöki kar a királykérdésben a Vatikán politikáját követte. Csernoch János 1920 nyarán Rómában járt; látogatása feltehetően összefüggésben volt a restaurációs tervekkel. Két — hozzá írott — levél is utal erre: Apponyi Alberté 1920. augusztus 9-i kelettel („Nagyon szerettem volna római utad eredményeiről hallani”), és 44 EPL Cat. D/a Ppki konf. jkv. 1920. márc. 17. 45 Horthy Miklós titkos iratai. Bp., 1962. 23; — Karl Freiherr von Werkmann: A madeirái halott. München. 1923. 129 ; - Vargyay Gyula: A legitimisták és szabad királyválasztók közjogi vitájáról az ellenforradalmi államban. Bp. 1964. 6. 46 Werkmann: i. m. 139. — Nemes Dezső: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Magyarországon, 1919-1921. 509. — Karsai Elek: Brit diplomáciai iratok az 1921. évi húsvéti királypuccs történetéhez. Klny. a Levéltári Közlemények XXXIX. évfolyamából. 1968. 136. 41 Nemes Dezső: i. m. 493.
