Dévényi Ivánné: Csernoch János tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első éveiben (Budapest, 1977)
60 DÉVÉNYI IVÁNNÉ Somssich József gróf, volt külügyminiszter, 1920-ban vatikáni követ, aug. 20-án keltezett levele, melyben római tartózkodásáról a következőkben számol be: „Értesültem arról, hogy Eminencziád Rómában a magyar királyság kérdésében — mint ahogy különben én is tettem — egyik-másik egyházfejedelem előtt a legalitás álláspontjára helyezkedett és Károly király visszatértéről mint egy bizton bekövetkezendő eseményről nyilatkozott. Minthogy hazautaztamban Schweizon átjöttem s a Felséget két ízben láttam, elmondtam neki a fentieket. Eminencziádnak eme állásfoglalása Őfelségét őszinte örömmel töltötte el s általam köszönetét küldi érte.”48 1920 szeptemberében a király arra kéri a hercegprímást, hogy a papság készítse elő a népet visszatérésére, egyben kéri, hogy egyik megbízható papját küldje ki hozzá: „mivel sok minden üzenni valóm volna Eminenciád számára, amit levélbe foglalni nem lehet.”49 A hercegprímás Martin Aurélt, a Szent Imre Kollégium igazgatóját küldte ki a királyhoz, aki levélben számol be a királyi kihallgatásról: „Őfelségének eltökélt szándéka, hogy a békeszerződés ratifikálása után, 1921 tavaszán újból elfoglalja Magyarország trónját. Sem Ausztria, sem Magyarország trónjáról semmi körülmény között lemondani nem fog. Visszatérését Magyarországba a tavasznál tovább nem halaszthatja, mert a nép hozzászoknék az uralkodó nélküli állapothoz.”50 Végül kéri a király, hogy „az összeköttetés fenntartása céljából” Rótt veszprémi püspök látogasson ki Pranginsba.51 Rótt Nándor azonban nem szívesen vállalkozott az útra, aggályait Csemochhoz írt, egyébként magyar nyelvű levelében latinra váltva mondja el: „Sokan vannak, akik ideges türelmetlenségtől hajtva a váratlan visszatérésen munkálkodnak. Ez nekem lehetetlennek tűnik. Mind az ország, mind a nép, mind a király romlását okozná és talán végső romlását jelentené a hazának. Hiányzik ugyanis olyan alap a visszatérésre, amely nélkül az ilyen kezdeményezés egészen biztosan meghiúsul: mégpedig eleven és heves vágya a népnek. A kevesek kívánsága nagyon nehezen ér el eredményt. Kérem azért Eminenciádat, azokkal is tárgyalja meg a dolgot, akik föltétlenül hívek, azonkívül okosak is és ismerik a helyzetet. .. Maga a katolikus ügy és a püspökök méltósága nagy elővigyázatosságot követel, nehogy a katolikus vallás kárára váljon.”52 — Rótt püspök csak hosszas huza-vona után utazott Pranginsba. Az 1920. október 27-én tartott püspökkari konferencia foglalkozott egy esetleges restaurációs kísérlet várható következményeivel. A hercegprímás beszámolt az antantmisszióktól szerzett információiról. Ezek szerint az európai vezető hatalmak még ellenzik a király visszatérését, a kisantant pedig határozottan agresszív magatartást tanúsít. Az értekezlet záróhatározatában a püspöki kar hangsúlyozza, hogy a legitimitás alapján áll elvileg, a gyakorlati megvalósítást azonban a jelen körülmények között időszerűnek nem tartja: „Mivel azonban a magyar haza mostani súlyos helyzetében az elvi álláspontnak megfelelő nyilvános akcióért a felelősséget nem vállalhatja: a külső akciót illetőleg egyelőre várakozó magatartást tanúsít.”53 Ez az álláspont megfelelt a kormány akkori álláspont4 3 Levelek Cs. 8. EPL (Csernoch hercegprímás levelezése). 4 9 EPL Cat. В 476/1920. Vö. Nemes Dezső: i. m. 494. 5 0 EPL Cat. В 476/1920. Vö. Nemes Dezső: i. m. 495-496. 51 EPL Cat. В 476/1920. - Vö. Nemes Dezső: i. m. 496. 5 2 EPL Cat. В 966 (évszám nélkül). Részben idézi: Balázs Béla: A klerikális reakció a Horthy-fasizmus támasza, Bp. 1953. 124-125. 5 3 EPL Cat. D/a Ppki konf. jkv. 1920. okt. 27.
