Dévényi Ivánné: Csernoch János tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első éveiben (Budapest, 1977)
CSERNOCH JÁNOS TEVÉKENYSÉGE 55 Az egyesített keresztény pártoknak (KNEP) a Szociáldemokrata Párt ellen folytatott harca 1919 október—novemberében a Friedrich-kormány megvédésére és a szociáldemokratáknak a kormánytól való távoltartására irányult. Ekkor, 1919 októberében küldte Magyarországra a Nagykövetek Tanácsa Sir George Clerk angol diplomatát azzal a megbízatással, hogy az antant igényeinek megfelelő koncentrációs kormányt hozzon létre. A konzervatív körök mindent megtettek Clerk megnyerése érdekében, a diplomácia és a társasági élet eszközeit egyaránt felhasználva.31 * A klérus ugyancsak aktívan vett részt Clerk meggyőzésében. Ernszt Sándor már egy héttel Clerk megérkezése után levélben figyelmezteti a prímást a fontos diplomáciai feladatra: „Kár, hogy Eminenciád jelenleg távol van a fővárostól, igen kívánatos lett volna, hogy befolyását latba vesse az angol Clerk előtt az ország keresztény fejlődése érdekében. A párizsi kiküldött előtt a dolog lassan halad. Nem lehet elég jól látni, vajon ő kész tervvel jött-e ide, vagy enged-e az itteni befolyásoknak.”3 2 Mikor Ernszt megírta ezt a levelet, már készen volt Csernoch memoranduma, amelyben tájékoztatani kívánta Clerkot a magyar viszonyokról és a kormány megalakítására vonatkozó javaslatairól. Elgondolása szerint a Friedrich-kormányt a választásokig a helyén kellene hagyni. ,,A mostani kormány az ország lakosságának óriási többségét képviseli, a szabad választást garantálja, a választandó képviselőkből álló nemzetgyűlés határozatainak nem prejudikál, sőt amennyiben a békekötés még a választások előtt történnék, a békekötésért is felelősséget vállalhat.” Ebből a memorandumból sem hiányzik a szociáldemokrácia elleni vád: „ ... a proletárdiktatúra fölidézésében és fenntartásában részesek voltak a magyar szociáldemokraták, akik a kommunistákkal közös pártot alkottak és legjobb vezéreiket, tömegeiket és szakszervezeteiket a proletár- diktatúra támogatására átengedték.” Ebből következik, hogy nem vehetnek részt a mostani kormányban, mert eljátszották a munkásság bizalmát: „A kijózanodott munkásság a proletárdiktatúra után nem akar többé hallani a szociáldemokrata vezérekről és elvekről, amelyek végeredményben azonosak a kommunista elvekkel. Csatlakozott a nemzeti irányú keresztényszociális munkásmozgalomhoz. Kevesen maradtak a szociáldemokrata táborban. Tehát a munkásságot a kormányban ma jogosan csak a keresztényszociális vezérek képviselhetik.” De ugyanígy ki akarja rekeszteni a kormányból a baloldal más csoportjait is: „Nagyatádi Szabó István túlságos koncessziókat tett a szociáldemokrata és kommunista iránynak. Azért ma a földművesosztálynak nem jogosult képviselője. A földművesek mindig keresztények és nemzetiek voltak. Őket a mostani kormányban a keresztény és nemzeti irányú földművelésügyi és a kisgazdaminiszter képviselik,” azaz Rubinek Gyula és Sokorópátkai Szabó István. A memorandum végkövetkeztetése: „Ma a kormány kiegészítésének szükségességét el nem ismerhetem. Ha a polgárság liberális frakciója meg tud egyezni a kormánnyal, ők is részt vehetnek a kormányzásban tiszta múltú emberek által. De a szociáldemokrata pártnak a kormányba való fölvétele ellen az egész ország hangosan és szenvedélyesen tiltakoznék, mert saját hóhérait nem akarja a nyakára ültetni s nem tűrheti ezeknek az erőszakos, nemzetietlen és keresztényellenes uralmát. A 31 Ránki: A Clerk-misszió történetéhez. Történelmi Szemle, 1967. 2. sz. 33 EPL Cat. C 59/2700 - 1919.
