Dévényi Ivánné: Csernoch János tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első éveiben (Budapest, 1977)
56 DÉVÉNYI IVÁNNÉ keresztény kormány nem akarja a szociáldemokraták szabad működését megakadályozni, de velük együtt nem kormányozhat.”33 Clerknak hosszú, elkeseredett küzdelem után sikerült csak elfogadtatnia a konzervatív körökkel a koncentrációs kormány gondolatát, ekkor azonban újabb vita kezdődött a kormányelnök személyét illetően. A konzervatívok Apponyit vagy Fried- richet javasolták, Clerk mindkettőjük elől elzárkózott, így került a kormány élére a keresztényszocialista Huszár Károly, akit Csernoch János javasolt, miután Friedrich személye tekintetében kénytelen volt meghátrálni Clerk, azaz az antant kívánsága előtt.34 * A Clerkkal folytatott tárgyalások során az államfői hatalom kérdése is fölvetődött. Az újonnan alakult Országos Nemzeti Párt, a liberális polgárság pártja egy államtanács (direktórium) megalakítását javasolta az államfői hatalom gyakorlására. Tervük szerint az államtanács elnöke a hercegprímás lett volna. A sajtó érdeklődésére Csernoch azt a választ adta, hogy nem tud a dologról, egyébként az a véleménye, hogy ilyen szerv felállítása összeférhetetlen a magyar alkotmánnyal.3 5 Később mégis tárgyalt róla Friedrich kormány- elnökkel és Clerkkal is.36 * Lépőid Antal szerint az államtanács terve Clerktól származott, szerinte is a hercegprímás elnökletével működött volna, de Csernoch mint alkotmány- ellenes tervet elvetette és helyette kormányzóválasztást javasolt, azonban nem Horthyra, hanem József főhercegre gondolt, mint esélyes jelöltre.3 7 A Clerk-tárgyalások lezárulása után a politikai harc középpontjába a nemzetgyűlési választások kerültek, amelyeket 1920 január 25-éré írt ki a kormány. A választási küzdelem — mint ismeretes — elsősorban a KNEP és a Nagyatádi Szabó által vezetett kisgazda- párt közt folyt, ez utóbbival fuzionált 1919 novemberében Rubinek Gyuláék Keresztény Földmíves Pártja. Budapesten a harc főként a kereszténypárti jelöltek és a liberálisok közt folyt, akiknek a munkáskerületekben megnőttek az esélyeik a szociáldemokraták visszalépése következtében. A Szociáldemokrata Párt lemondása a választásokon való részvételről és kilépése a kormányból 1920. január 15-én más vonatkozásban is kellemetlenül érintette a magyar uralkodó osztályokat, mert bár a nyugati hatalmak nem léptek közbe, a fehérterror elleni tiltakozás mégis hozott eredményt: a szociáldemokrata szakszervezetek intemacionális központjainak titkárai amszterdami konferenciájukon meghirdették Magyarország ellen a gazdasági bojkottot. A hercegprímást ebben az időben felkérte az Osservatore Romano, hogy tájékoztassa a katolikus közvéleményt a magyar viszonyokról. Csernoch János - mint korábban Annette érsekhez írt levelében — cáfolja a magyarországi fehérterrorról külföldre kijutott híreket; a megtörtént atrocitásokat a kezdeti felfordulásban meg nem fékezhető „népharag” művének tekinti. „A kormány rögtön visszaállította a rendes bíróságokat, a kommunista bűntetteseket összefogta s ellenök a szabályos bírósági eljárást megindította. .. Kénytelen volt a kormány sok kommunistát internálni, amíg a vizsgálat 33 EPL Cat. C 59/2776. — Csernoch János Sir George Clerkhoz intézett memorandumának magyar nyelvű fogalmazványa, 1919. okt. 29. - Vö. Orbán Sándor: i. m. 119. 34 Lépőid Antal: Csernoch János. 59. 33 Nemzeti Újság, 1919. okt. 18. 36 Nemzeti Újság, 1919. nov. 14-16. 3 ’ Lépőid Antal: Csernoch János hercegprímás élete. Esztergom Évlapjai. 1925.
