Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

II. Tanáraink

szavai csengtek fülében: „egy nevelőintézet zene nélkül olyan, mint egy test lélek nélkül”. Ezért ebbe a vállalkozásba bevonta a szülői, nevelői munkaközösséget. Zenekarában játszottak: Dr. Darabos kórházi főorvos, Nyulász Kálmán karmester, Bérezi László OTI vezető, Schlett Imre, P. Benei György, P. Deák Bonaventura, stb. A színdarabokhoz a kulisszákat Kerlezsa Lőrinc atyával tervezték és kivitelezték, és azokat ő festette. Vavrinyecz Béla zeneszerző, karmester volt növendékünk külön darabot írt zenekarunk számára. A címe: Balatoni dalok. Ugyanezt tette Kiszely Gyula Szent Ferenc III. Rendjének tagja, operaszerző. Az előadott darabok közül megemlítem közülük a frenetikus sikert elért „Iglói diákok” előadást, melynek élménye évtizedek múltán is felejthetetlen emléket hagyott öreg diákjaink lelkében.

Kiváló zenészeket, karmestereket, operaénekeseket nevelt, pl.: Strausz Kálmán karmester, zenetanár, Fodor Péter bőgőművész, P.Hován Ágoston, Benyus Sándor; bécsi operaénekesek: Tóth Kálmán, Holló Miklós. Külön missziót teljesített Csányi László tanárunk által meghirdetett és finanszírozott népdalversenyek évtizedeken át való megrendezésével és lebonyolításával.

Még a nyári szünidőben sem pihent. Legtöbbször vidékre ment, kápolnák és templomok festésére. Ez az emberfeletti munka megviselte idegeit, de betegségében is hűségesen ellátta szolgálatait. Délutánokon még a prefektus atyáknak is szívesen segített. Jó szíve, finomsága késztette arra, hogy éveken keresztül a társalgóban ő mosta el a használt poharakat. Elmélyült vallásos életével készülődött az Úr színe előtt való megjelenésre. Mégis váratlanul költözött el körünkből szerény, derűs egyéniségével. A lelki életnek azon ösvényén haladt, amelyet Szent Ferenc atyánk mutatott számunkra. Fra Angelico szerénységével és alázatával álmodta a templomok falára lelkének egy-egy látomását, hogy az egyszerű magyar népet, amelyet annyira szeretett, transzcendens élményben részesítse. Ezekkel a festményekkel apostolkodik ő tovább halála után, amelyek, ha imát és nemes gondolatokat fakasztanak a rájuk nézők lelkében, — ez Kamill atya műve és érdeme. Alkotásainak boldog őrzői: Budapest-Árpádföldje, Pestszentlőrinc, Esztergom (a lépcsőházban: A nándorfehérvári győzelem, Hálaadás, Hunyadi János és Kapisztrán Szent János, Hács, Pilisszentlélek (Szent József kép a Szűzanyával és az ifjúmunkás Jézussal. Fogadalmi kép a boldog halál kegyelméért.) Mihályháza, Szombathely, Csabrendek, Kötse, Kisberény, Jászberény, Öreglak, Nagycsepely, Nemesszalók, SomJpvecse, Somlószőlős, Veszprémpinkóc, Somogy bükkösd, Karakószörcsög, Tüskevár, Csatka, dohai Márton-kápolna, Csácsbozsok, Orgovány, Vid.

Művészetével és tanári munkásságával az Örök Szépség alázatos szolgája maradt. Csendesen, szinte észrevétlenül szórta szét szívének értékeit, mint a szántóvető a barázdák ölébe a vetőmagot. Ezek a magvak nem hullottak útfélre vagy sziklák közé. Benne csíráznak volt növendékei, ismerősei egyéniségében, és így ő is közreműködik abban, hogy egy árnyalattal szebb legyen a világ. Szívügye volt a musica sacra és a templomi liturgia szépségének emelése. Ezekért kész volt minden áldozatra. Lelkiismeretesen végezte kötelességeit: az emberi lelkek szebbé-jobbá tételét. A zeneterem rendjét minden este szigorúan ellenőrizte. Féltő gonddal vigyázott a

87