Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
II. Tanáraink
hangszerekre. Szerzetesi és nevelői hitvallását élete feláldozásával pecsételte meg. Ez avatja őt hőssé és példaképpé. A kicsi dolgokban való hűség — ez az ő testamentuma és tanítása. Feladta a leckét mindnyájunknak. A katona a harctéren, a pedagógus a katedrán nyeri el a babért. Tökéletesen teljesítette a régi pedagógus-jelszót: „Az ifjúsággal, az iljűságért mindhalálig”. Szerette a fiatalságot. Sokszor mondta sétáinkon: „Szeretem őket, még ha komiszkodnak is. S ők is tudják, hogy szeretem őket.” Szívéhez legközelebb a rászorulók, a szegények, az énekesek, zenészek álltak. Velük külön foglalkozott. Jutalmul kirándulásra és operaelőadásra vitte őket. Többen közülük világsikert értek el. Mindezért a tanulóifjúság közössége szeretettel mondott utolsó istenhozzádot az áldozatos, dalos lelkű, jókedvű, derűt, humort kedvelő, minden szépért, jóért, igazért, művésziért lelkesedő diákjóbarátnak. Szerettük benne az őszinte jóságot, mely ott ragyogott szerény mosolyában, az igazságszeretetet és őszinteséget, mely ott tükröződött szeme tisztaságában. Az utolsó években egyre többször hallotta maga mögött Halál Nővér közeledő lépteit. Gyakran hangoztatta, hogy fiatalon hal meg akár a bátyja és az édesanyja. Ha kedélyét emiatt némi szomorúság el is fátyolozta, mégsem borzadt meg a nagy pillanattól, mert tudta, hogy az elmúlás lényegében az Isten ölelése. Ferences szívvel testvérnek tekintette a halált, mint a virágot, pacsirtát és csillagokat. Gyönyörűen ábrázolják ezt a szalapai templom és a szombat- helyi társalgó freskói (sajnos ez utóbbi pusztítás áldozata lett). Alázattal borulunk le a Mindenható kifürkészhetetlen akarata előtt és megköszönjük, hogy Kamill atyát a másik esztergomi ferences művészcsillaggal — Asztrik atyával — nekünk adta. Szívünkben tovább élő emlékük előtt elhelyezzük szeretetünk és imáink virágaiból és hűségünk örök szép nefelejtseiből font koszorúnkat. Mindkettő lelke elsuhant az örökkévalóságba, mint a folyó hullámaira esett szirom. Az Örök Szépség alázatos művészei voltak; és hisszük, hogy a halál pillanatában eléjük állt az Örök Szépség forrása: Isten, és kézen fogta őket a szép szeretet anyja: Mária, és feltárultak előttük az örök kapuszámyak. 88
