Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
II. Tanáraink
Csányi László P. Hajdú Pál Antal OFM (1921-1976) Főtisztelendő Házfőnök Úr! Megdöbbenéssel értesültem P. Antal elhunytéról. Meggyőződésem, hogy benne az utóbbi félszáz esztendő legnagyobb magyar pedagógusát veszítettük el. Csodálatos harmóniában egyesült egyéniségében izzó magyar hazaszeretete. Alig volt beszéde, ünnepi megnyilatkozása, amelyeknek költői szárnyalással megfogalmazott mondanivalójából ez ki ne csendült volna. Ferences és pedagógus voltát pedig nem lehetett szétválasztani. A szentferenci optimizmus, derű, alázatosság, gyermeki bizalom, igénytelenség, egyszerűség, közvetlenség, a szolgálat szellemének odaadása ötvöződött a jó pedagógus igényességével, következetességével, emberileg megértő szívével, az ifjúság szeretettel való nevelhetőségébe vetett hitével, az indulatokat félretevő szigorral, ha nagy ritkán erre is szükség volt. Nem akart többet mutatni, mint ami volt, és nevelői mércéjéül nem a maga nagyságát állította. Egészen kis lépésekkel akart előrehaladni a növendékek lelkének kimunkálásában, inkább a maga példájával megmutatva a lehetséges távlatokat, a kialakult ember harmóniáját. Nem volt az iskolának, a kollégiumnak olyan munkaterülete, a takarító seprű megmarkolásától az érettségik gondos-pontos levezetéséig, ahol ne teljes önmagát adta volna. Disznóölés, kerti munka, építkezés, nagy óraszámban való tanítás, a legreménytelenebb helyzetben lévő tanulók korrepetálása, gyámolítása az összes létező tantárgyakból, sokszor nem is a növendék, hanem a nevelők hiányos munkáját pótolva, mélyen átérzett felelősségtől hajtva a szülőktől, Egyháztól, Hazától ránkbízott értékek kimunkálásáért. Nem csoda, ha ilyen lobogás-lángolás korai elégéshez vezetett. „Pályádat betöltőd, célodat elérted” — énekelhetjük koporsója felett. Nem maradt utána el nem végzett munka, mindent beteljesített! Alakja eszményképpé magasztosulva — reméljük, valamikor képbe festve, vagy szoborba faragva — áll az utókor előtt. Tanulni járhatunk elé nevelők és diákok, tanulni korszerű keresztény magyarságot, időben el nem értéktelenedett szentferenci életformát és krisztusi pedagógiát. Főtisztelendő Házfőnök Úr! Kedves Barátom! Ha csak lehet, személyesen is szeretnék részt venni Antal Atya búcsúztatásán — ha hivatali főnököm közbe nem szól —, de ha nem jutnék el kellő időre, ezúton fogadd a Rendet, a Házat, az Iskolát ért súlyos megpróbáltatásban őszinte együttérzésemet. 1976. július 21. 89
