Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
I. Történeti áttekintés
1754. május 30-án, Budán kelt az a szerződés, amelyet a ferences tartományfőnök Schram Lukács építésszel kötött az esztergomi templom szentélyének és főoltárának felépítésére. A szerződés eredeti szövegét az ott jelzett rajzok nélkül, és a munka folytatására vonatkozó 1756. március 19-i szerződést egykorú másolatban dr. Prokopp Gyula levéltáros fedezte fel a Prímási Levéltárban, az esztergomi ferences rendház levéltárának töredékei között. Mindkét szerződés szövegét 1966-ban tette közzé Schram Lukács munkásságáról írt alapvető tanulmányában. 1754-ben Schram kötelezte magát a bemutatandó alaprajz és keresztmetszet szerint a szentély megépítésére az egész oltárépítménnyel együtt. Vállalta a boltozat kifestését történelmi jelenetekkel és architektonikus díszítéssel, a falak márvány szerű festését, valamint az oszlop fők aranyozását laparannyal. Mindezt a „budai szentélyhez” hasonlóan. Ez a megjelölés a későbbi helyőrségi templomra vonatkozott, amelynek barokk átépítéséből és díszítéséből hírmondó sem maradt. Az esztergomi oltárt illetően a szerződés előíija, hogy a szentségház melletti két angyal- szobrot és az oltár kődíszeit, a vázákat, a szeráfokat és a felhőket fehér alabástrom mázzal kell bevonni. A tabemákulum angyalszobrainak faragását a ferences Kristóf testvérre bízzák. Schram vállalta még a stallumok, a kredenc-oltár és a hozzátartozó két kép elkészítését. E képek egyike lehetett a rendi ebédlő előterében függő Mária menny bevitelét ábrázoló remekművű festmény, amely ma valószínűleg az egyetlen bizonyítéka Schram magas színvonalú festői tehetségének Esztergomban — a rongált állapota ellenére is. A főoltárkép ugyanis részben átfestett. A hajó négy boltszakaszának freskóival együtt 1757-re elkészült a templom európai jelentőségű, barokk stílusú belső kialakítása. A templom freskó-festése az 1838. évi árvíz falrepedései nyomán elpusztultak. A templombelső jelenlegi, 1978. évi színezése azonban, amelyet dr. Kákonyi Asztrik ferences atya, teológiai tanár, építész és festőművész tervezett, jól érzékelteti Schram Lukács építészeti és festészeti kiválóságát. A tartó elemeket, a falpilléreket és a hevederíveket világossárga szín emeli ki; a pillérfőket és a koronázó párkányzatot fehér szín hangsúlyozza arany csíkokkal; a főhajó boltozatát, a freskók helyét meleg okker szín jelzi, míg a mellékkápolnákat bársonyos halványzöld szín teszi meleggé. Az esztergomi főoltár oltárfala a szentély keleti záródását teljesen betölti. Az előtte álló menza a tabemákulumot övező volutákon térdelő két nagy adoráló angyal szoborral a szentély és az egész templom fókuszpontját képezi. Az oltárfalat két-két simatörzsű, műmárványozott, korintinizáló fejezetű óriás oszlop zárja le kétoldalt, amelyek kifelé tartó rézsűs síkban állnak egymás közelében a magas négyzetes alapzaton, ahol a négy evangélista festett képe kapott helyet. A két-két oszlop széles architrávot és koronázó párkányt tart, két-két díszes barokk vázával. Az oszlopok és a párkányzat divergáló elhelyezése, az optika törvényei szerint, a térillúzió kitágítását szolgálja. A külső oszlopok mellett egy-egy nagyméretű ezüst ruhás angyal szobra áll, befelé mutatva, az euklideszi geometria perspektíva-vonalát hangsúlyozva. E két ellentétes perspektív ábrázolás egységesen éri el a tér monumentális hatását. A két álló angyal mintegy ajtónállóként lebbenti fel előttünk a fátylat az oltárkép elől, hogy megnyíljék szemünk számára az égi vízió. A kép a gyermek Máriát, az Atyaisten legkedvesebb lányát állítja a középpontba szülei és az ég angyalainak társaságában. Schram Lukács festői munkásságának 67
