Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

I. Történeti áttekintés

remekműve ez a kép. A fehérruhás, kék köpenyes, imádkozó Mária a kép függőleges tengelyében áll, édesanyja, Szent Anna, a templom titulusa mellett, annak tanítását hallgatva, de tekintete felfelé néz, ahonnan az Atya szeretete árasztja feléje kegyelmének fénylő sugárzását és az angyalok boldogságát. A kép jobb szélén Szent Joachim az írást tanulmányozza. A kép kissé megsötétedett, részben átfestett, de így is jól érezhető a fényalkotta függőleges tengely, amelyet a szereplők S-alakú íves elhelyezése kísér.

Az oltárképet, a felső részen íves keret záija le, amit kétszeresen megtört, rokályos díszítésű aranyozott oromzat koronáz, a középpontban az IHS Krisztus-monogramot tartva. Efelett, kissé mélyebb térrétegből, szobrászi megfogalmazásban, mennyei vízió nyílik: a Szentháromságot jelképező aranyozott háromszögbe foglalt Istenszem körül ezüst felhők gomolyognak, amelyeken messze áthatolnak az Isten mindenhatóságát, kiáradó szeretetét jelképező fénynyalábok. Az Istenszem mögött kerek ablak törte át a falat, amelyen át keleti napfény ragyogta be a szentélyt. A felhők között a 7 kerubfej a Szentlélek 7 ajándékát szimbolizálja. E látomást kettősívű orompárkány záija le, amelynek formája az ómega betűt idézi, vagyis arra utal, hogy Mindenek teljessége, betetőzése Istenben van. E párkány középpontjában a ferences jelvény áll díszes keretben. Krisztus és Szent Ferenc stigmatizált karjának egybefonódása a kereszt tövében.

Az oltárfal előtt álló menza felépítménye már csak részben eredeti. A mai tabemáku- lum 1914-ben készült. Az eredeti tabemákulum kissé alacsonyabb és keskenyebb volt. A két szélén a felfelé ívelő volután féltérdre ereszkedve, az Oltáriszentséget imádó két hatalmas angyal híven tolmácsolja Schram Lukács művészetét. A két angyal fénylő ezüst ruházata és testének idealizált formái az Isten közelében élő lélek szépségét sugározza. A széttárt arany szárnyakkal éppen megérkező angyalok kavargó leplei, mozdulatai dinamikája, valamint a mély áhítat az Isten-szeretettől hevülő lélek boldogságát jeleníti meg. A két angyal egyúttal az oltárkép festett angyalaival és az oltárfal szélén álló angyallal is szoros kapcsolatot képez. Az oltár-együttes így a Szent Ferenc által különösen tisztelt Szent Angyalokat mutatja be, akik az oltárkép középpontjában álló Angyalos Boldogasszonnyal együtt a földön élő emberek példaképei és segítői. A hajó mai mellékoltárai a főoltárral közel egyidőben, az 1750-70-es években készültek Schram Lukács tervei szerint. Ezt igazolja a Maria Trost-i oltárokkal való szoros stíluskapcsolat. A kivitelezés olykor szerényebb színvonala a helyi fráterek és világi mesterek közreműködésének eredménye. Schram ugyanis építész és festő volt, a szobrászi munkákat csak rajzban készítette el, azok megvalósulása a rendelkezésre álló szobrászok képességeitől függött. Esztergomban Kristóf testvér végezte a szobrászi munkák nagy részét, akiről bővebb ismereteink nincsenek.

1754-ben, a szentély felépítésével párhuzamosan, a hajóban jelentős átalakítást végeztek: befalazták az oldalkápolnák közötti átjárást, vagyis az addigi folyosóból most váltak oldalkápolnák. így nyerték a széles falfelületet, amely elé felállíthatták az érett barokk stílus kívánta nagyméretű oltárfalakat. A korábbi kisméretű oltárokat, amelyek a kápolnák főhajó felőli félpillére előtt álltak, elbontották, és az ovális keretű oltárképeiket azóta is a rendházban őrzik. A három-három új mellékoltár, párosával, egyre fokozódó gazdagsággal és mozgalmassággal sodoija tekintetünket és lelkünket a főoltár felé. A

68