Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
I. Történeti áttekintés
Dr. Prokopp Mária Az esztergomi Ferences Szent Anna-templom Édesapám emlékének Esztergomnak ma az egyetlen temploma, amely belső berendezésében a legteljesebben őrzi a XVIII. századi nagy magyar Újjászületés bizonyosságát. 1683-ban szabadítja fel Esztergomot a 140 éves török uralom alól a Bécset felmentő európai sereg, Sobieski János lengyel király vezetésével. A város, az Árpád-kori magyar főváros és érseki székhely, elnéptelenedett és romokban hevert. Nehezen, de megindult az új, szabad élet, amelynek legfőbb biztatói, lelki segítői a ferencesek voltak. Ők már 1683-ban megjelentek a Vízivárosban. Támogatójuk Széchenyi György, esztergomi érsek volt, aki bár még nem költözhetett vissza Nagyszombatból, de nagy családi vagyonát az ország Újjáépítésére áldozta. Ebből kaptak jelentős összeget az esztergomi ferencesek, akiknek száma gyorsan növekedett, és 1717. jUnius 13-án Szent Antal napján már ünnepélyesen beköltözhettek a középkori híres ferences bazilika közelében erre az évre felépült templomba és kolostorba. Az 1700. évi alapkőletétellel nagyméretű, a IV. Béla-kori templom igényességét követő építkezésbe kezdett a rend az érsek, a szabad királyi város és a fokozatosan megjelenő mecénás családok segítségével. 1717-re elkészült a templom kriptája és a mai homlokzat a hajóval. A kripta, a három hajós remekművű téglaboltozattal, a tervezett szentély és részben a felépült hajó alá terjed ki. A rendtagok mellett helyet adott a városi tanácstagok családi sírboltjainak is. A város ugyanis ezzel a feltétellel adományozott telket a rendnek 1697-ben. A kriptában eltemetett világiak és szerzetesek nevei a sekrestyében függő táblákon olvashatók. A templom hajója tágas, magas, nagyszabású épületével kiemelkedett a város kis földszintes házai és a középkori épületek romjai közül az 1700-as évek elején. Rajta kívül csak a szerény, első belvárosi plébániatemplom állt a mai helyén. A Bottyán János utca Úttestének emelkedője, a Dunapart és a Széchenyi tér felől jól jelzi, hogy a középkori ferences templom törmeléke mellé építették 1700-tól az Uj barokk ferences templomot. Éppen ez a törmelékréteg okozta az árvizek, földrengések során a templom statikájának megrendülését, amit a déli fal támpilléreivel erősítettek meg az 1838. évi árvíz után. A templom homlokzata a barokk stílus legkorábbi szakaszát mutatja, amikor a fal síkjából még alig emelkednek ki a pillérek, a kapuzat és a szobrászati dísz. A főkapu itt még teljesen belesimul a homlokzat síkjába, csupán a kapu feletti szobrokkal és a kapunyílás nagyobb méretével hívja fel magára a figyelmet. A függőleges és vízszintes tagolás egyensúlyban van, vagyis a formák és tömegek dinamizmusa még nem töri át a 62
