Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
I. Történeti áttekintés
szerkezeti vázat. A homlokzatról világosan leolvasható a templomtér belső szerkezete, a magas, széles, boltozott főhajó, amelyet két alacsonyabb kápolnasor kísér. Ezek különállását a két nyugati oldalkapu is jelzi. A homlokzatot függőleges és vízszintes irányban egyaránt hármas tagolás jellemzi a-b-a ritmusban. A függőleges tagolást hangsúlyozó egyenes vonalú, sima kettős falpillérek egyszerű, egyenesvonalú lábazaton állnak. Az egyenes fedőlemezük felett a széles, egyenes vonalakkal tagolt architrávot és az ugyancsak egyenesvonalú párkányzatot tartják, amelynek csupán az erőteljes kiugrása és a középrész íves megtörése jelzi a barokk jelenlétét. A nyugodt falpillérek már két szintet kapcsolnak össze, és folytatódnak a lábazat, illetve a koronázó párkány feletti fal- sávokban, így megteremtik a homlokzat nagy barokk egységét. A homlokzat mindhárom szintjét két sorban tagolja a zárt és nyitott nyílások finom ritmusa. Valamennyi nyílás kerete egyenes vonalú, csupán a felső záródások szegment ívűek, díszítés nélküliek, a homlokzat síkjába simulnak. Csak az oromzat csúcsának vakablaka lant alakú. A homlokzat jeles kőszobrai, a kapu feletti ferences jelvény a két kis íves párkányon ülő puttóval, és a középrész három álló szobra: Szent Ferenc, Szent Anna a gyermek Szűz Máriával és Szent Antal, a homlokzattal egyidőben, az 1700-as évek elején készült, és az 1717. évi ünnepélyes bevonuláskor már itt köszöntötték a szerzeteseket és a város lakosságát. Az oromzat csúcsán álló Nepomuki Szent János, a gyóntató atyák védőszentjének szobra a két puttóval, 1750 körüli. A homlokzat építészeti szerkezete formájában és arányrendszerében megismétlődik a hajó belsejében, ahol ugyancsak két-két félpillér tartja a homlokzatihoz hasonló erőteljes koronázó párkányzatot, amelyre a cseh-süvegboltozatok kettős hevederívei és az oldalkápolnák ívnyílásai nehezednek. A hajó eredetileg a mainál világosabb volt. A déli fal egymás feletti két-két ablakán kívül az északi fal felső részén is voltak ablakok, amelyeket a rendház második és harmadik emeletének felépítésekor falaztak be. A nyugati homlokzat nagy ablakaival együtt tehát a belső tér egyenletesen erős, nappali világítást kapott, amely még a reneszánsz világ öröksége. A hajó ablakai a homlokzatiakkal azonos kialakításúak, egyenes vonalú keretezésűek, és lapos szegment ívvel záródnak. A templom oldalkápolnái eredetileg 1717-től 1754-ig a homlokzat oldalkapuinak vonalában, kétoldalt, egymáshoz kapcsolódtak. A ma is látható befalazott nyílások biztosították az átjárást. Ez lehetővé tette a belső körmeneteket és a gyóntatás zavartalanságát az istentiszteletek alatt is. 1771-re a szentély nem készült el, így a diadalív vonalában lezárták a hajót, és ide állították a főoltárt, amelyet ma már nem ismerünk, de tudjuk, hogy a templom egyik fő jótevője, Kuklender Ferenc Ferdinánd esztergomi vár- parancsnok állíttatta. Az 1717. évi templom belső berendezéséből csak a rendház jegyzőkönyvei (protocollum) adnak némi felvilágosítást. így megtudjuk, hogy 1718-ra elkészült a Szent Antal és a Szent György-oltár, a templom bejáratánál, továbbá a Porcinkula-oltár, valamint a szószék. Nagy tiszteletben állt a Szent Anna és a Szűz Mária kép, amelyekre a szentek feje fölé 1719-ben ezüst koronát adományoztak. 1717-ben a templom bejárata elé keresztet állíttatott a belvárosi plébános, Kóczy Ferenc. A mai keresztet 1865-ben állították — a felirata szerint a népmisszió emlékére. 1719-ben Kuklender Ferencet a templom kriptájába temették, ahol már állt a Szentsír-oltár. 63
