Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

I. Történeti áttekintés

szánta. Nem véletlen, hogy az iskolázáson alapuló és főleg a prédikációban jeleskedő ob- szerváns irodalom az 1480-as évektől 1510-ig élte virágkorát. Ez a virágzás Pelbárt fáradozásai nélkül nem jöhetett volna létre. Sikere egyértelmű, népszerűsége, olvasottsága kortársai körében óriási. Műveit — főként a „Stellariumot” és a „Pomeriumot”

— első németországi megjelenésük (1498) után folyamatosan kinyomtatták. S bár Magyarországon e korban szinte alig volt nyomda, 1526-ig mégis húsz alkalommal bocsátották közre írásait. Népszerűségük csupán a török és a reformáció teijeszkedésének következtében lanyhult.

Irodalomtörténeti jelentőségük sem lebecsüléndő, hiszen késő középkori beszédirodalmunk legalább háromnegyed része Temesvári Pelbárt munkáinak fordítása és átdolgozása. Hatását növeli, hogy míg mintáiban, forrásaiban a középkori skolasztika legjelesebbjeihez ragaszkodott (például’ a már említett Petrus Lombardus, Albertus Magnus, Joannes Duns Scotus, Petrus Comestor), addig stílusában, szépirodalmi igényű betétekkel tarkított traktátusaiban egyértelműen megmutatkozik, hogy „kora gyermeke” volt ő is: nem tudta kivonni magát a XV. századi reneszánsz befolyása alól. Természetleírásai, vagy a reneszánsz nőideáljához alkalmazkodó Szűz Mária-portréja (a „Stellariumban”) beépültek a magyar nyelvű szépirodalmi hagyományba. Előfutára lett

— furcsamód — a hazai reneszánsz költészet képábrázolásainak, sőt, egyes frázisai kimutathatók Zrínyi Miklós és Csokonai Vitéz Mihály műveiben is.

Mégis, rendtársai (a magyarországi obszerváns ferencesek rendtörténetét tartalmazó krónikában fellelhető epitaphiuma szerint) úgy emlékeztek meg Temesvári Pelbártról, hogy az elhunyt még életében megkapta a „híres szónok" megtisztelő címet. Ugyanakkor tisztán látták meghalt társuk talán legfőbb érdemét is, hiszen a sírversben a megnevezés helyén „csupán” egy üres név-etimológia olvasható: „Pelbartus: plebis ars”. Vagyis a prédikátor a „népet tanította”.

Az életpálya ezen üzenete máig ható, friss és örökérvényű. S ha nem akarunk megfeledkezni iskolánk névadójáról, nekünk is hasonló szellemben kell cselekednünk: tanítani, a lehető legigényesebben.

61