Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
I. Történeti áttekintés
Szolán atya közreműködésével minden évben megküldte az összes középiskolának a felvételi pályázatot. Sikereit a Szent Ferenc centenárium is elősegítette. A definitórium P. Unghváry Antal vizitátor vezetésével szerződést bont Esztergom városával. Bejelenti, hogy a kolostor bérbeadott II. emeletét visszaigényli. A városnak ez nem kis gondot okozott. Nehéz volt ugyanis az itt elhelyezett reáliskolát máshol elhelyeznie; de végülis 1927-re visszakaptuk. Miről is van szó? 1875-ben a kultuszminisztérium az egyemeletes kolostor északi és nyugati frontján még egy emeletet hűzott a djakovári bosnyák teológusok számára. A bosnyákok nem szívesen jöttek és csak négy évet töltöttek itt. Az építmény a fundus alapján a miénk maradt. A későbbi terveinkhez valósággal ajándék volt: hisz így kész termek álltak rendelkezésünkre. Ezt az épületrészt 47 éven át általában a város vette igénybe, leginkább iskolai célokra. P. Viktor tartományfőnők atya 1927-ben ideiglenes helyéről, Veszprémből idekőltöztette Illés testvér vezetésével a Collegium Seraphicumot, melyhez nagy reményeket fűzött. (Az átköltözöttek között volt Sándor és Elek atya is.) Ebben az évben tanári szakra küldi a külföldről hazajött Csontos Kázmért, a következő évben P. Tibort, iskolánk későbbi kiváló matematika-fizika szakos tanárát, aki 1940 novemberében a szószéken rosszul lett, és 36 évesen meghalt. Kriptánkban nyugszik. Majd Florid atya megy egyetemre. Iskolánk német tanára lett, és Esztergomban hadimúzeumot létesített, 1950 után Szentendrén tanított. Utána pedig Pius atyát küldte egyetemre. 1928-ban a kijáró növendékek részére megnyílt Esztergomban az intemátus. Ennek létrehozásában bátorított bennünket az akkori bencés igazgató: Mattyasovszky Kasszián, aki remélte, hogy így jó diákokhoz jut. Akkor még a bencések nem sejtették, hogy pár év múlva saját gimnáziumunk nyílik. Az intemátus megszervezésére tanárjelölt éveit megszakítva Arisztid atyát küldik. A felelősség P. Czirfusz Viktorin házfőnöké, aki egykor Szakolcán négy éven át Arisztid atya prefektusa volt. Ide kerül Arisztid atya mellé prefektusnak a még egészen fiatal Márton atya is. Sajnos hamarosan Felsősegesdre kerül az induló testvér-kandidatúra megszervezésére. 1930-ban Richárd atya lesz a házfőnök, rektor, majd 1931-ben igazgató. Arisztid atya csak 1933-ban lesz rektor, de végig ő a lelke mindennek. Alig két évvel a Szent Antal Kollégium indulása előtt ünnepelték világszerte 1926-ban Szent Ferenc atyánk halálának 700 éves jubileumát. Egészen egyedülálló csodálat és tisztelet vette körül rendalapító Szent Atyánkat. A magyar rendtagokat is valahogy megigézte ez a termékeny szellem, és ennek melegágya esztergomi rendházunk volt. Több szentéletű testvér éppen innen indult misszióba. Orbán testvérünk egyenesen a leprások közé Kínába. Azután a Szentföldre Tádé és Ferdinánd testvérek. Gutbert testvér pedig Rómába. Mintha csak Szent Ferenc atyánkat utánozták volna. Mintha korunk áhítozott volna hasonló szellemre, Szent Ferenc mindig időszerű, kívánatos szellemére. Arisztid atya nagysága éppen abban van, hogy ösztönszerűen megérezte: rendünk napjainkban csak az iskolán keresztül tud lélegezni és létezni. A kritikus években mindig Esztergomban terem: 1928-ban, ahogy említettük; azután 1948-ban az államosításkor körömszakadtáig harcol megmaradásunkért. A sajtóban, az újságokban szerepel nyilatkozataival. Az egyik újságban ilyen című cikk állt: „Az esztergomi tanár 27
