Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

I. Történeti áttekintés

kilincsel; 1927-ben provinciális lesz. Vele sínre kerül konkrét formában is a gimnázium ügye. Richárd atyát — aki korábban a katonalelkészség miatt abbahagyta az egyetemet — sürgeti tanulmányai befejezésére matematika-fizika szakon. 1924-ben P. Arisztidet küldik egyetemre, természetrajz-földrajz szakra. Nélküle nem született volna meg az intézet. Az ő fanatizmusa tüzelte Viktor atyát, aki lélekben ugyan fiatalos volt, de lassű és megfontolt. Az intézet létrehozásához mindkettőjükre szükség volt. P. Viktornak az alapításhoz volt több köze, Arisztid atya pedig a szervezésben volt nélkülözhetetlen.

P. Weiss Richárd is ott volt az iskola bölcsőjénél. 13 éven át volt igazgató. Az indulásnál házfőnök és egyidejűleg kollégiumi rektor három évig. Ó is alkotó egyéniség. A szellemi munka mellett a fizikai fáradalmaktól sem riadt vissza. Vállalt minden ügyet, ami a Rend érdekét, a katolikus magyar érdeket szolgálta. Munkakedv éltette és szívósan, lelkesen működött ott, ahová a kötelesség és engedelmesség állította. A közös ügyet a magáénak tekintette, a magáét alárendelte a közösségnek, s így szolgált híven, önzetlenül, egészségét sem kímélve. Még a megalázást is készséges lélekkel vállalta. Közvetlen, természetes modorával jóbarátokat nyert meg önmagának, rendjének és az intézménynek. Nehézségek sem riasztották vissza, hiúság sem hálózta be. Ember volt az emberekkel. Egy ízben, amikor télvíz idején kocsival fenyőfákat szállított a botanikus kertbe és a quadrumba, a kezét törte. Nagyon szerette diákjait. Szigorúságot tudott mutatni, de mögötte mindig érződött a jószándék és a meleg szív. Bámulatos munkabírásával és megértő irányításával magával ragadta munkatársait, és változatlan szeretetet és nagyrabecsülést vívott ki Esztergom város társadalmi köreiben.

P. Nagy Sándor Arisztid 1928-ban félbeszakítja az egyetemet, mert Viktor atya Esztergomba helyezi kollégiumi prefektusnak, 1928-tól 30-ig P. Viktorin a főnöke. 1930- 33-ig pedig P. Richárd a rektor. Arisztid atya Budapesten az egyetemi évei alatt sokat beszélt Viktor atyával. Viktor atya lelkesítette Arisztid atyát. Különösen a malackai gimnázium megszületésének híre óta egyre gyakrabban közös témájuk a saját gimnázium. Arisztid atya ennek megszállottja. Viktor atya központi elve a „tanultabb ferences eszménye”.

Arisztid atya leggyakoribb sétapartnere a budai hegyekben P. Móró Szolán volt egyetemi évei alatt (1924-27). Ez az érdekes, kedves modorú ember provinciánk egyik legolvasottabb, választékos stílusú és költői hajlamú egyénisége volt. Szent Ferenc halálának jubileumára (1926) megjelent verseskötetének, illetőleg gyűjteményének címe: „A szegénység trubadúrja.”

Beszélgetésük tárgya a művelt ferences eszménye, és a saját gimnázium gondolata. Halála előtt ő készíttette el egy győri művésszel Arisztid atya márvány relief-emléktábláját, amely a gimnázium II. emeletén nyert elhelyezést, s melyet a találkozósok Csongor atya vezetésével megkoszorúztak. Arisztid és Viktor atya jól ismerték egymást. Hisz Viktor atya a noviciátban magisztere volt; Veszprémben és Budapesten házfőnöke. P. Viktor a reform és Trianon következtében megcsappant létszámú provinciát fellendíti. 1919-től 1950-ig mindig elöljáró, 9 évig pedig provinciális. Amikor provinciálisnak választják, a provincia létszáma: 60 pap és 40 testvér. Ezt a létszámot ő majdnem megháromszorozta, mert bántotta, hogy elődei elhanyagolták a konkurzust. Ó Arisztid és

26