Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

I. Történeti áttekintés

E gimnáziumokon kívül tanítóképző működött Csíksomlyón 1858-tól 1883-ig.

A jezsuita rend feloszlatásáig (1773) 16 gimnáziumot vállaltunk. így mindjárt a piaristák után következtünk. Az 1840-es években 24 iskola volt a ferencesekre bízva. A ferencesek tankönyveket is írtak, pl. Albach Szaniszló, Gegő Nicefor.

A századfordulón hanyatlás következik be. Ennek fő oka a létszámcsökkenés. Ugyanis a rendi reform végrehajtása, különösen a Mariana Provinciában, nem volt szerencsés. Egyszerre hatvanan kérték át magukat az esztergomi egyházmegye szolgálatába. Azonkívül a tudományos, egyetemi képzés a rend számára igen költséges volt. A jelölteket évekre kellett egyetemi városokba küldeni. így a tanárjelöltek tömeges képzése nagy nehézségekbe ütközött. Anyagilag is meggyengült a provincia: ez különösen szembetűnő Trianon után, hisz a békeszerződés következtében studiumházainkat mind elveszítettük: Pozsonyt, Galgóczot, Malackát, Szakolcát, ahol a ferences ifjúság nevelkedett. A rendházak szomorúan integettek felénk. Ezért mondta le a Rend a szombathelyi, esztergomi, érsekűjvári iskolákban a tanítást. Ez utóbbiban az atyák mindvégig tanítottak, bár nem a mi vezetésünk alatt állt. Még külön nehézséget jelentett, hogy a régi 3-4 osztályos iskolákat 6-8 osztályos gimnáziumokká kellett bővíteni, s ezt a Rend birtok hiányában nem tehette. Ennek ellenére századunkban négy űj középiskolát létesítettünk. Újraéledt a nyírbátori 1911-21, a gödöllői 1911-19 között; az esztergomi 1931-ben és a szentendrei iskola 1950-ben. Ez utóbbi két iskola ma is működik.

Hogyan jut el a Rend az esztergomi Szent Antal kollégium és diákotthon megalapításáig

A megreformált és létszámban megfogyatkozott Mariana Provincia hosszas vajúdás után hozta újra létre esztergomi intézetünket. Erezte ennek hiányát és igényét a sok ellenző ellenére is. A rendi ifjúság továbbképzéséhez, korszerű tudásszintjéhez elengedhetetlen az érettségi. A század elején egészen 1922-ig provinciánkban a négy középiskola után a novíciát, majd a házi iskolában az úgynevezett filozófiai kurzus következett. Ezt az iskolatípust a fekete barátoktól (a századfordulón végrehajtott rendi reform elvetőitől) örököltük. Ez is négy év helyett csak három év volt, és sok esetben nem is szaktanárok tanítottak benne. A rendtartomány vezetői 1908-ban döbbentek rá a furcsa helyzetre, amikor teológiai tanárjelölteket akartak küldeni a budapesti egyetemre. Érettségi híján ezeket csak külön királyi engedéllyel vették fel. Sejthetjük, mennyire szégyenkeztek testvéreink piros könyvükkel, és hogyan restelkedtek, amikor szóba került, hogy hol érettségiztek. Ezért utána a tehetségesebb növendékeket a novíciát után érettségizés céljából a Pozsony-megyei szakolcai Gimnáziumba küldték. így elértük, hogy már a tizes években Teológiánkon a budapesti egyetemen végzett szaktanárok tanítottak. A 15 éven keresztül noviciusmagiszterként működő P. Hársligethy Vinkovits Viktor ötlete volt, hogy a filozófiai kurzust emeljük fel négy évre és kérjük a minisztertől az érettségiztetés jogát. P. Buttykay Antal pedig a szakolcai királyi katolikus gimnázium átvételére gondolt, és 1912-ben ez iránt érdeklődött a minisztériumban. Ettől kezdve a budapesti tabu-