Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

I. Történeti áttekintés

tatója. Diplomáciai küldetésekben is gyakran őket alkalmazta. A királynak a ferences szellem iránti elkötelezettségét mutatja, hogy ő maga feleségével együtt a Harmadik Rend tagjai közé lépett, és az általa alapított esztergomi ferences templomban temetkezett el feleségével együtt. Leányai közül Boldog Kinga és Boldog Jolánta klarissza apácákként fejezték be életüket. IV. Béla nővére, Árpádházi Szent Erzsébet szintén Szent Ferencnek volt a követője.

Az Anjouk dinasztiája idején a ferencesek az országon belüli és azon kívüli munkában fejtették ki nagy jelentőségű tevékenységüket. Ilyen volt a vándorapostolkodás a kipcsaki Aranyhorda területén a tatárok között, akiknek a megtérítésén fáradoztak, s a jelek biztatóak voltak. Nagy Lajos idejében Boszniában és Nyugat Bulgáriában az ott élő népek megtérítésén fáradoznak. Az iszlám térhódítása miatt azonban kiszorulnak ezekről a területekről, és munkájukat Temes és Krassó megyében folytatják. Az itt létesült négy kolostor egyike Cseriben volt, amelyről a szigorú, eredeti fegyelmet megtartó ferencesek a „cseri barát” elnevezést kapták. Az Anjou uralkodók a térítő munkán kívül diplomáciai tevékenységgel is megbízták a ferenceseket. Nagy Lajos (1342-1382) legbizalmasabb embere Kétyi János ferences atya, aki a királyt nápolyi hadjáratára is elkísérte. A ferencesekhez való ragaszkodását az is táplálhatta, hogy Lackfi Dénes, későbbi kalocsai érsek személyében ferences volt a nevelője.

A pasztorációs és diplomáciai tevékenységet folytató ferencesek mellett olyanok is vannak, akik a magyar írásbeliség és a magyar nyelv megteremtésén fáradoznak. A Jókai-kódex, az első ránk maradt, teljes egészében magyar nyelvű kézzel írott könyv, amely Szent Ferenc legendáinak, a Fiorettinek magyarra fordítása: ferences szerző műve.

A XV. század: Zsigmond király (1387-1437), a Hunyadiak, a Jagellók kora sokrétű feladattal látja el a ferenceseket. A nyugati egyházszakadás megszüntetésén fáradozó Zsigmond császár bizalmasa és tanácsadója Marczali Dózsa István ferences volt, akinek nem kis része volt a szakadás megszüntetésében.

De részt vesznek a ferencesek a török hatalom végveszéllyel fenyegető támadása elleni küzdelemben is. Ők voltak azok, akik a népfölkelő keresztesek toborzásának, szervezésének, a csaták előtti lelkesítésének és rohamra vezetésének a feladatát vállalták. Hunyadi János reguláris seregeinek tábori lelkészei is többnyire obszerváns ferencesek voltak, akik közül sokan életüket áldozták a hazáért. Turóczi krónikája szerint a várnai csatában (1444) is számos ferences testvér vesztette életét. Az 1456. évi keresztes hadjárat kereszteseinek összeprédikálása, csatába hívása is a III. Kallixt pápa megbízásából hazánkba érkező Kapisztrán Szent János és társai nevéhez fűződik. Az általuk toborzott hadnak nagy része van abban, hogy világraszóló diadalt arat a magyar sereg Nádorfehér- vámál.

A török elleni harc később is összefonódik a magyar ferencesek sorsával. II. Lajos király (1516-26) az esztergomi ferences kolostorból rendeli Tömöri Pált a kalocsai érsekség és a török elleni harc élére. Ő a mohácsi csatában halt hősi halált számos rendtársával együtt: köztük Kövesdi Orbán atyával és Paksi György ferences testvérrel. Szegedi Antal, II. Lajos király gyóntatója az ütközetben királyát védve hatalmas sebet kapott az arcán, amelyet élete végéig viselt.

19