Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

I. Történeti áttekintés

Mátyás király palotájának tövében működik az egyházi tudományok legjelentősebb, Európa-szerte híres középkori alakja: Temesvári Pelbárt (1435-1505). Munkái óriási könyvsikert arattak. Legismertebb munkái prédikációs gyűjteményének: „Stellarium coronae benedictae Mariae Virginis” címen írja első könyvét, amely Mária tiszteletére írott latin beszédeket tartalmaz. Ez a műve 20 év alatt 21 kiadásban jelent meg. A másik híres műve a „Pomerium de sanctis” (Szentek gyümölcsöskertje), melyet szintén többször kiadtak. Erről a műről Pelbártot külföldön egyszerűen „Pomerius” néven emlegették. Az „Aureum Rosarium Theologiae” (Az isteni tudományok aranyos rózsakoszorűja) címet viselő négykötetes, az egész teológiát egybefoglaló enciklopédikus műve európai színvonalról tanúskodik. Pázmány Péterig nem volt hozzá mérhető hittudós.

Nem kevésbé híres tanítványa, Laskai Osvát (1450-1511) két munkát mondhat magáénak: „Biga Salutis” (Az üdvösségre vivő szekér) és a „Gemma fidei” (A hit gyöngye). Kapisztrán Szent János életét is megírta, de ez a műve sajnos elveszett. A török uralom idején és a hitújítás korszakában számuk erősen megfogyatkozik. A 17. század elejére az egykor virágzó kolostorok életének csak nyomai maradnak. Az egész országban mindössze öt kolostor marad, de az ott élő testvérek mégis nagy érdemeket szereznek. Az öt közül kettő, Gyöngyös és Szeged a hódoltság területére esik. Ennek a két kolostornak a szerepe sorsdöntő volt az alföldi magyarság vallási és nemzeti megmaradásában. Ennek a néhány ferencesnek köszönhető, hogy a nép megmaradt katolikusnak és magyarnak. Pázmány Péter így ír levelében 1627. november 30-án: „Szent Ferenc obszerváns atyái Szegeden kolostort tartanak fenn. És mivel más papok a török dühe miatt oda nem mehetnek, nemcsak magában a városban, hanem a körülötte fekvő községek legtöbbjében is ezek a jó atyák gyakorolják a plébánosi teendőket.” A nép, mintegy elismerésként, ekkortájt nevezi el a ferenceseket „barátoknak”.

A Pázmány Péter vezette katolikus megújulás a ferenceseknek is űj, lelki szerepet, pasztorációs tevékenységet adott. Különösen kiemelkedő egyénisége a fellendülés korának Kájoni János (1629-1687) csíki ferences, aki zenei, pedagógiai és tudományos munkásságával egyaránt mély nyomokat hagyott az erdélyi magyarság vallási és kulturális életében. 1676-ben adta ki a híressé vált „Cantionale Catholicum” énekgyűjteményét. Ugyanebben az évben állította fel könyvnyomdáját Csíksomlyón.

A török uralom alól való felszabadulás után a ferencesek egy tönkrement, elnyo- morodott ország újjáépítésének a lelkesítői. Egyre-másra építik templomaikat, búcsújáróhelyeiket. Ezek a búcsújáróhelyek a lelki felfrissülés oázisai. (Máriagyüd, Máriaradna, Csíksomlyó, Mátraverebély-Szentkút, Andocs, Szeged.)

Bevezették a népi vallásosság egyéb formáit is. Elterjesztették a keresztútjárást, a szentolvasó imádságot. így a ferencesek rövid idő alatt ismét a nép támaszaivá, lelki vezetőivé lettek. Ezen a téren jeleskedtek Kelemen Didák minorita tartomány főnök és Telek József, akinek a „Tizenkét csillagú korona” című magyar nyelven írt prédikációs gyűjteménye a maga nemében a kor egyik legjelesebb munkája.

Szent Ferenc rendje ebben a században tanítással is foglalkozik. Már a 17. század közepén bekapcsolódnak a tanításba. 1773-ig, a jezsuita rend feloszlatásáig 16 gimnáziu20