Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
IV. 60 éve alapították a Ferences gimnáziumot
Angelo Acerbi érsek, pápai nuncius beszéde: Szeretettel köszöntőm az esztergomi ferencesek gimnáziumának elöljáróit, volt növendékeit, a jelenlegi növendékeket és szüleiket. Örömmel veszek részt az esztergomi ferences gimnázium életének 60. évfordulós megemlékezésén, kifejezésre juttatván barátságomat a ferences család iránt, és elismervén mindazon érdemeket, melyeket ez a gimnázium oly sok éven át szerzett a magyar egyház számára. Ezen alkalomból hangsúlyozni szeretném, mennyire fontos a katolikus iskola a magyar társadalom és egyház jelen pillanatában. Korunk egyik súlyos drámája az evangélium és a kultúra közötti törés. Ha ez valóság, mely többnyire mindenütt fellelhető, akkor az még tragikusabb azokban az országokban, melyek hosszú éveken át olyan kommunista rendszerben éltek, amely épp annak kereste a módját, hogyan szakíthatná ki az evangélium értékeit a társadalmi élet szövetéből. Szerencsére ez a kollégium azokban az években mintegy oázis maradt sok magyar iljú számára. Most új lehetőségek nyíltak és még felelősségteljesebb feladatot kell ellátnia. A katolikus iskola valójában a hit és reménység kitüntetett helye: hogy kitöltse az evangélium és a kultúra közötti szakadást. Máté evangéliumában olvassuk: „Egy a ti mesteretek, és ti mindnyájan testvérek vagytok.” A Szentatya az elmúlt év november 23- án, egy 150 ezres tömeghez, akik között az olasz katolikus iskolák tanárai, diákjai és szüleik voltak jelen, a Szent Péter téren, így szólt: A katolikus iskolának benne kell maradnia az egyház életében, és megosztania a maga sajátos módján az evangélium hirdetésének küldetését. Kulturális szempontból eredetét a szabadságban találja meg. Egy olyan szabadságban, mely az igazság keresésére vezet, hogy a fiatalok tudatát helyesen alakítsa át.” A „Centesimus annus” kezdetű enciklikában, melyet II. János Pál néhány hónappal ezelőtt írt a Rerum novarumra emlékezvén, a Szentatya rámutatott arra, hogy mi a követendő terv most, amikor az egyeduralmi rendszerek átalakultak és a falak leomlottak. Egy értékteljes demokrácia megszilárdítása nagyon fontos; a katolikus iskola ebben azt a segítséget nyújthatja a társadalomnak, hogy megtanítja a fiataloknak a szabadság és a szolidaritás nagy értékeit. Az evangélium hirdetése és a nagy emberi értékek tanítása két olyan dolog, mely egymás mellett járnak. A pápa megemlítette, hogy a katolikus iskolákban a világi tanárok különleges feladata az, hogy hozzájáruljanak egy emberi és keresztény neveléshez, a földi valóságok tekintetében, mely egyébként is tananyag a katolikus iskolában, így is gondozva a diákok lelkiismeretének erkölcsi érlelődését. A szerzetes tanároknak a pápa azt ajánlotta, hogy ezt a képzési folyamatot egészítsék ki azzal, hogy a fiatalok szívét még határozottabban nyissák rá az evangélium radikális értelmére. Mivel itt ferences tanárokról van szó, feladatukat megkönnyíti az a varázs, mely az örömteli közösségből és az egyszerűségből fakad, mely egyébként lelkiségük sajátja is. 197
