Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
III. A mindennapok szépsége
Rozmann Viktor Esztergomi diákok Assisiben Huszonhét fiatalember vállalkozott arra, hogy a nyári szünetben elutazzon Assisibe, Szent Ferenc születési helyére. Végiglátogassa azokat a helyeket, városokat, kolostorokat, ahol munkálkodott, prédikált, vagy éppen remeteségben élt követőivel. Assisi Rómától északra fekszik — 200 km-re van az olasz fővárostól —, népszerű zarándokhely. Kerékpárral vágtak neki a nagy útnak, fizikailag és lelkileg is felkészülve a megpróbáltatásokra. „Július 7-én indultunk Esztergomból. A gimnázium udvarán gyülekeztünk, és bepakoltuk csomagjainkat a VW mikrobuszba. Az autóra felragasztottuk támogatóink reklámmatricáit. Háromkor indultunk útnak. Aznapi célunk Budapest, pontosabban szólva: a pasaréti rendház volt; itt csatlakoztak hozzánk a túra többi tagjai. Másnap, kiegészült létszámmal, vonatra szálltunk: a felpakolt kerékpárokkal levitt a vonat Balatonakaliba. Akaiiból 62 kilométernyi „tekerés” után érkeztünk Hévízre. Kilencedikén, már a harmadik napon akadt szerelni, javítani valónk. így késő este lett, mire átléptük a magyar-osztrák határt. Aznap 105 km-t megtéve értük el Jennersdorfot, ahol nagyon szívesen fogadtak minket. Július 10-én gyönyörű napsütés volt, útközben egy tóban jót fürödtünk. Aznap Eibiswaldban szálltunk meg. A gyorsan összeszokott társaság már gondok nélkül haladt tovább. Az Alpok lábánál az út alaposan próbára tette erőnket. Vendéglátóinknál tudtuk meg, hogy akkor éppen nyugodt az osztrák-jugoszláv határövezet, ugyanis ott éppen háború dúlt. A könnyebb útszakasz miatt léptük át a Szlovén Köztársaság határát, néhány óra kerekezés után tértünk vissza. Aznap Klagenfurtban aludtunk. A hatodik napon, 12-én kerekeztünk át Ausztriából Olaszországba. Olasz földön négy nap után magunk mögött tudtuk Tarvisiót, Fiumicellót, Caorlét, és mintegy 310 km-t. Fiumicellóban tartottunk pihenőt, a bicajokra is ráfért már egy nagyobb szerviz. Grádo: a borongós idő ellenére fürödtünk az Adriában. Minden szálláshelyen — amelyek legtöbbször plébániák, ferences rendházak voltak — nagy szeretettel fogadtak minket. Július 16-án érkeztünk Mestre városába, ami közel van már Velencéhez. Másnap végig Velencében jártunk. Megcsodáltuk a napfelkeltét, amit fényképen is megörökítettünk. Feledhetetlen emlék marad számunkra a sok látvány, a sikátorok, a csatornák a gondolákkal, a Szent Márk tér a Székesegyházzal, a Palotával, a hatalmas torony. Igaz, Velence hatalmasabb annál, hogy egy nap alatt megnézhessük. De zsúfolt 184
