Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
III. A mindennapok szépsége
Kipke Tamás A holnap felé In medias res. Az igazgatói irodában a beszélgetés az előző esti TV-műsor kiértékelésével kezdődik. S ezzel máris témánk közepén járunk: nem krimi vagy futball volt ugyanis műsoron. A vallással, egyházakkal kapcsolatos kérdésekről beszélt az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Egyebek között szólt az egyházi középiskolákról is. Elismerően. A felvételi arány számokat tekintve ezek az iskolák a hazai gimnáziumok élmezőnyéhez tartoznak. — Ne tagadjuk, jólesik az elismerés, s ez egybehangzik a pár hete lezajlott széles körű szakfelügyelői látogatás eredményével is — mondja P. Dr. Máté Teodóz igazgató. — De azért legyünk realisták. A néhány kiemelt állami gimnáziummal aligha álljuk a versenyt. Igaz, nem is részesülünk semmiféle kiemelt támogatásban. A nálunk tanuló diákok szülei kb. a háromszorosát kell, hogy fizessék, mint egy nem egyházi gimnázium, illetve kollégium esetében. 1983-ban 34-en nyertek felvételt egyetemre vagy főiskolára. A 84-85-ős tanévre több mint 200-an jelentkeztek a két első osztályba. Úgy tűnik, a szülők bíznak benne, hogy jól szolgálják gyermekük jövőjét — a továbbtanulás tekintetében is. Az adatok igazolni látszanak bizalmukat. S ez (valamint a nevelés olyan hatásai, amelyeket nem mutatnak érdemjegyek és felvételi pontszámok) láthatóan megéri nekik a nagyobb anyagi megterhelést. A holnap felé. Ballagáskor sokan visszalátogatnak a régi diákok közül. Aki tíz éve nem járt itt, sok mindenre alig ismer rá. Nem találná a régi hatalmas hálótermeket az udvari fronton, helyükön kisebb, otthonosabb szobák létesültek. Korszerűsödtek a tudományos előadótermek és szertárak, különösen felszereltségüket tekintve. S nem ismerni rá az udvarra sem, ahol hatalmas rakásokban áll a különféle építőanyag. A tornaterem fölött, ahol eddig a hajdan félbemaradt építkezés nyomán műhelyek és raktárak voltak, most két szinten tíz új tanterem létesül. Az új lépcsőház már megépült, de a mintegy tízmilliós építkezés nagyja még hátra van. A költségeket az évi püspökkari gyűjtésből és külföldi segélyekből fedezik. P. Papp Tihamér rektor erről szólva kiemeli azt a nem kis segítséget, amit a diákok többnyire önkéntes munkája jelent. „A gyerek szívesen dolgozik, ha látja értelmét a munkának. Itt pedig minden érte készül. Ha ő talán nem is élvezheti még az eredményét, de az öccse már biztosan. Nemcsak a tananyagnak, magának a pedagógiának is célja, hogy a holnap felé nyitott szellemű embereket neveljünk.” 179
