Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
III. A mindennapok szépsége
Manos Levente Levél az olvasóhoz Tán meglep, Kedves Olvasó, hogy írunk Neked, így, félig ismeretlenül, minden előzmény nélkül. De látod, oly sok dolog van, melyeket nap mint nap látsz, és nem értesz, de talán még több olyan, melyeket nem érthetsz, mert nem láthatod. Történik itt, az iskolában ez-az, ami érdekes lehet számodra. Szeretnénk, ha fölfigyelnél ezekre, illetve magad is minél érdekesebbé tennéd életünket itt, Esztergomban. Azonban a nagyvilágban is történik sok-sok érdekesség. Ha azt akarod, hogy ez a te tág világod legyen, figyelj rá! Ne zárkózz be, mondván, ez téged nem érint, mert nincs igazad. Reméljük, irományunk segít ebben. S ne félj, hogy a lelked kárát vallja, mert szeretnénk lelkedet is megérinteni. Szeretnéd te is? Mi bízunk Benned. Azt persze ne várd, hogy véleményünk mindig megegyezik majd! Reméljük, hogy ilyenkor szólsz nekünk, vagy írsz, s nem titkolod gondolataid. Ha te netán jobban ismersz valamit, mint mi, ne bajszod alatt dörmögj — kérünk, csináld Te jobban! írd meg, amit fontosnak tartasz! Várjuk válaszod. Fogj hát hozzá, Kedves Olvasó! Inotay-Kóder Kárpátaljai „idegenlégiósaink” „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. ” (Radnóti Miklós) Együtt élünk, naponta találkozunk velük, de vajon tudjuk-e, kik is ők igazán, milyen körülmények között őrizték meg magyarságukat, illetve mit gondolnak ők rólunk. Az elsős stüdiumteremben megbeszélt „randevún” erről kérdeztük őket. Nem is gondoltuk, hogy mindnyájan itt lesznek, de úgy tűnik, számukra is nagyon fontos, hogy egy szélesebb közönség előtt kifejthessék nézeteiket. Mindenek előtt az itteni körülményeikről mondták el véleményüket. 167
