Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

talanul, izzó gyűlölettel marják, szúrják egymást, extázisbán az őrületnek, az életösztön kétségbeesett fellobbanásával. Testvér a testvért. Az árkokban és az árkok felett emberek árnyai suhannak, lapulnak és a halál madarai fütyülő golyók képében ott ólálkodnak közöttük. Őrült kháosszá vegyül minden. Az orosz tömeg, mint gátját szakított szennyes áradat, özönlik az árkainkba. Egyik része már bent fosztogatja a tiszti dekkungokat, a másik része meg az 5. század drótakadályát tépi. De a huszonhatosok megállják helyüket. Ember ember ellen küzd és a tisztek, legények egyforma hősként végzenek! Suchter kapitány tartalékszázadával a legveszélyesebb pontra siet. Győrök őrmester kézigránátjai halált osztogatnak. A legények szúrnak - véres a bajonettje mindegyiknek. Az orosz hátrál. De újabb erők érkeznek. Újabb tömegek és dühödt szitkok között fellángol újra a harc.

Irtózatos percek a vak éjszakában. A srapnellek és gránátok fojtó füstje belevegyül a novemberi ködbe és az idegbomlasztó zajba belevész a sebesültek kínos halálordítása...! Az árkok alján egymásra borulva hullahegyek emelkednek. A két harcos fél kiömlő vére összevegyül az árkok alján s a piszkos, vérszomjas föld mohón szívja azt magába. A támadó fél nem enged. Újabb és újabb erőket vet harcba. Szükség van a mi egész tartalékunkra is. A huszonhármasok hadosztálytartaléka szintén alarmírozva lesz. A tizenki- lencesek egy szakasza is segítségünkre siet. Suchter kapitány vezetése alatt indul tűzbe a tartalék. Vonalaink előtt és néhol már állásainkban dühöng, hullámzik a harc. És ekkor felhangzik a „Hurrá!"

83