Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)
A császári és királyi 26. gyalogezred
A magyar fiúk diadalordítása túlharsogja a fegyverek ropogását. Mindenki fellélegzik. És a hang hallatára megtorpan a nagy orosz erő. Hátrálni kezd. - Hurrá! Miénk a diadal! Utánuk! - hangzik mindenütt. De nem! Még korai az üdvkiáltás. Mintha a föld méhe öntené magából az újabb orosz tömegeket... És a tartalék, mely oly fényesen vitte keresztül az ellentámadást, a túlerő előtt harcolva, lépésenként hátrálni kénytelen. Ugyanekkor váltakozó szerencsével folyik a harc Martsa kapitány százada előtt is. Az oroszok itt is túlerőben vannak, de a fontos pozíciót feladni lehetetlenség. Az 5. és 7. század e helyen kiugró szakaszt képezvén, melyen ékelődik be az ellenség vonalaiba. Elvesztése e helyeken kritikussá tenné az egész vonal biztonságát. A halál démona szedi itt is áldozatait és a rémes éjszaka borzalmaival múlnak a percek. Ide Vrkljan kapitány jön segítségül a 8. századdal, mely ezredtartalékként már készenlétben várta támadásra a parancsot. Felhangzik itt is a háromszoros „Hurrá!" A huszonhatosok vehemens támadása előtt meghátrál az ellenség. Vrkljan kapitány gyors és bátor erély- lyel megteremti az összeköttetést Martsa és Suchter kapitányok szétszórt emberei között. A legjobbkor. Most már áttörhetetlen a huszonhatosok vasgyűrűje. Egy óra múlva már csak az egyes szakaszokban folyik az elszigetelt harc. A mély árkok sötét labirintjában megbújt oroszokat összefogdosni már könnyű munka. A nagyobb része belátván a hasztalan véráldozatot, megsemmisítő tűzünk elől visszahúzódott árkaiba. És nagyon sokáig csendben maradt...! Mienk a diadal! Most már a mienk...! Mire a novemberi éjszaka sötétje széjjelfoszlik, újra csend van. 84
