Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

kuli támadásokkal minden áron át akarta törni. Ezért minden nap, amivel ezt késleltetni tudtuk, felbecsülhetetlen nyereséggel járt. Lépésről-lépésre kitérő, halogató harcmodorunk az ellenséget újabb és újabb támadásokra kényszerítette. Erről írták az azidőbeni svájci lapok: „Ha Everth orosz generálisnak sikerül a Dankl hadsereget megvernie és a Tanew-körzetet birtokba vennie, akkor nemcsak a Dankl hadsereg semmisül meg, hanem az egész Habsburg-i ármádia pótolhatatlan jobb szárnya kapcsolódik ki. Minden azon múlik, meddig tud Dankl kitartani."

És az 1. hadsereg még három napig tudta a frontot tartani az ellenség túlerejével szemben. Mivel szorongatott helyzetében segítséget nem kapott, az 1. hadsereg állásai szeptember 9-ére már annyira ösz- szemorzsolódtak, hogy a visszavonulást és a mögöttes területen új állások kiépítését el kellett rendelni.

Ezredünk utolsóként hagyta el a véres csatamezőt. Az ellenség azonban nem üldözött bennünket, így 11-én Andrzejów-on keresztül Janów-ba vonultunk vissza. Most azonban nemcsak az óriási tüzér- és utánpótlást szállító vonatoszlopoknak az agyongyúrt dorongutakon való összetorlódása hátráltatta a visz- szavonulást, hanem a kozák lovasság gyakori rajtaütéseit is ki kellett védenünk. Szerencsére egy porosz hadosztály fedezte visszavonulásunkat, ezáltal hadtestünk aránylag csekély anyagi veszteséggel foglalta el az új arcvonalát.

Csendesebb, erdős területre léptünk, miután három, hosszúnak tűnő hétig a gazdagon termő Lublin környéki harcokban becsülettel megálltuk helyünket, ezért minden katonánk számára emlékezetes marad

42